2014. május 29., csütörtök

Kereszthegy

2014. április 7., hétfő

Ivó - egy gyermek falu lázlapja

2014. január 20., hétfő

Wass Albert: Otthon

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

2013. február 12., kedd

Ajánlott olvasmány: László Gyula - Árpád népe

A közelmúltban elhunyt nemzetközi hírű régészprofesszor, László Gyula egyik fő művét adjuk újra közre - majd húsz évvel az első megjelenés után. A szerző arra vállalkozott benne, hogy számos illusztráció, tárgyfotó, régészeti lelet, térkép segítségével bemutassa honfoglaló őseink, Árpád népének mindennapjait.

Hallatlanul érdekes könyv született így, mely nem az 1944-ben megjelent, A honfoglaló magyar nép élete című munkájának újrafogalmazása, hanem az azóta eltelt több mint negyvenéves időszak új leleteinek, a tudományos kutatás új eredményeinek alkotó feldolgozása.

László Gyula művének lapjain rendkívül színesen, érzékletesen elevenedik meg a 10. századi magyarság élete, mindennapos munkája, hiedelemvilága, egész anyagi és szellemi kultúrája. Az értékek megbecsülésére, valódi nemzeti önismeretre neveli olvasóját.

A könyvet itt olvashatod, ill. töltheted le:

László Gyula - Árpád népe

2012. augusztus 20., hétfő

Szent Istvánról Kányádi gondolataival

Kányádi Sándor: Magyar históriai pillanatokra

1
vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be

európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz

ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés

vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés
(1983)

Szent István napján érdemes elgondolkodni történelmünkön, és nem csak keresztény szemszögből látni István szerepét az egyetemes magyar kultúrában, hanem azt is szem előtt  tartani, amibe mindez került. Mert elég drága árat fizetett a magyar kultúra, azért, hogy Szent István behozta Európát Pannóniába. Vajon ma is csak ilyen kicsi nemzet lennénk, vajon ma csak nyelvemlékekből ismernénk ősi írásunkat a rovásírást, vajon történészeink kéne bizonygassák, hogy a magyar a világ egyik legnagyobb kultúrnépe, vajon ma Európa népeinek szolgái lennénk, vajon a kereszténység volt csak az egyetlen járható út? Nem minden volt ártalmas, ami a régi korokban gyökerezett. Vajon mennyi magyar vérbe került az, hogy Szent István véghezvitte saját népe körében az idegen kultúra elterjesztését?
És ha már így alakult, mit tehetünk mi mai magyarok, hogy megőrizzük a ránk hagyott vajmi kevés istváni örökséget...

2012. július 8., vasárnap

Ezer Székely Leány Napja


Bölcsők
Ezernél is több székely leány

Bőrdíszmű
Apa és lánya


Népi hangszerek

Idős székely leányok

Szabadtéri múzeum

Lovas felvonulók nemzeti jelképeinkkel

Szövő asszony