Petőfi Sándor - Nemzeti dal

Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta, eredetileg arra a népgyűlésre, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.

A "Nemzeti dal" első nyomtatott példánya, Petőfi Sándor keze írásával:
"Az 1848 március 15.-én kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott
példány, s így a Magyar szabadság első lélekzete.
Petőfi Sándor"

A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtattatott az elfoglalt Landerer-nyomdában (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a verset és emlékezetből diktálta le). A versből több ezret szétosztottak a nép között.
A hagyomány szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva elszavalta az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt, Petőfi azonban visszaemlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elszavalta a verset; itt feltehetőleg beszédet mondott, csak az utókor emlékezetében állt össze a múzeumlépcsőn verset szavalás legendája.
A Nemzeti dal műfaját tekintve induló, karddal. A szöveg dialógusként jeleníti meg a költőt és a mondataira felelő tömeget az újra és újra visszatérő refrénnel. A párbeszéd jellege annyiban módosul, hogy a megszólító és megszólított nevében egyaránt többes szám első személyű igealakokat használ.
Hangneme, mozgósító felhívása alapján a kiáltványversek sorát is gazdagítja. A Nemzeti dal egy alkalmi vers, egy meghatározott eseményre, alkalomra íródott.
A mű tematikailag alapvető ellentéteken épül. A költő a dicső, fényes múltat, a szabadságot állítja szembe a jelen szégyenteljes rabságának ábrázolásával. Majd ezt követően utal a jövőre, a feladatra, amely nem más, mint e rablánc lerázása.

Németországból haza - Interjú a Polgári Élet hasábjain

Tél Zetelakán

Tényleg az Erdély.ma a legjobb?

Felgyorsult társadalmunkban egyre fontosabb, hogy az új információk időben eljussanak hozzánk. Különféle hírportálok, magán kezdeményezések, blogok jelennek meg napmintnap.
Az Erdély.ma is így jelenhetett meg annak idején – rögtön hozzá is tehetem azért, mert szükség volt rá. A számtalan hírportál közül gyorsan közkedveltté vált.

Általában a különféle sajtóorgánumokat, internetes hírportálokat előre meghatározott céllal hozzák létre – legtöbbször politikai szervezetek (erdélyi szinten is lehet válogatni belőlük).

Az Erdély.mán az tetszett ideáig a legjobban, hogy nem tapasztaltam ezt a hátulról irányítottságot, pártpolitikai pénzen megvett jelleget. Olyan dolgokról olvashatok rajta, ami a kultúra körébe tartozik. Érdekes, hogy manapság még egyáltalán egy honlap fel meri vállalni azt, hogy ő a konzervatív értékeket helyezi előtérbe, és nem azt, amit a „művelt nyugat” felénk sugároz. Vonjunk ilyenkor párhuzamot a talán legolvasottabb transindex.ro honlappal. Ott egy hatalmas méretű szerkesztői apparátus ontja a híreket, tukmálja ránk az újabbnál újabb vacak agyszüleményeket, próbálja belénk magyarázni, hogy mi ma a trend. Ezzel szemben az Erdély.ma felvállalja azt, hogy néphagyományról, életmódról, kis székely régiónk ügyes-bajos dolgairól tudósítson.


Persze vannak az Erdély.mának is hiányosságai. Sokan azt vetik fel, hogy összeollózott híradások, máshol már megjelent vagy leadott riportokat közöl – kényelmesen, kevés emberrel a háttérben éri el ugyanazt a látogatottságot, mint más honlapok óriás ráfordítással. Na és? Ha egy helyen megtalálom azt, ami érdekel engem, nem kell magamnak ötven internetes oldalt végigböngésznem ahhoz, hogy kiszelektáljam az érdekes híreket, akkor az Erdély.mában épp ez a legjobb.

Kifejthetem véleményemet szinte minden cikk kapcsán – persze ha van véleményem. Igaz, hogy ezt moderátorok a háttérből ellenőrzik, így a hozzászólás csak bizonyos időközönként jelenhet meg és nem rögtön. Árnyoldala az, hogy várni kell arra, ha netán válasz érkezik rá, jó benne viszont, hogy nem teszik az olvasók a hírportált egyfajta szemétdombbá.

Számos érdekesség fellelhető, ami széles olvasói réteget eredményez: az Erdélybe látogatni vágyók fényképeket nézegethetnek rajta, háziasszonyok recepteket olvashatnak, erdélyi rádiók gyűjteményét találjuk meg rajta, fórumozási lehetőséget kínál fel.

Amiért én rendszeresen olvasom az Erdely.mát az az, hogy tart egy bizonyos eléggé magasra állított mércét: nem közöl bulvár anyagokat, a reklámok sincsenek túlzásban, gyorsan és megbízhatóan informál. Felvállal olyan kezdeményezéseket, amiket már a politikusok is csak kampány célokra használnak: autonómia-törekvés, székely zászló, magyar oktatás, nyelvhasználat.

Egy portál sem lehet tökéletes és minden igényt kielégítő. De törekednie kell rá. Lehetne még újabb fejlesztéseket is alkalmazni. Javaslom például egy olyan adatbank létrehozását a honlapon, ami erdélyi nagyjainkat hivatott bemutatni. Van bőven olyan írónk, költőnk, építészünk, polihisztorunk, akire méltán büszkék lehetünk.

Jó lenne a jövőben bővíteni, javítani, az Erdély.mán elsődlegesen megjelentetni írásokat (publicisztikai, irodalmi, történelmi tematikájú). A sok okoskodó hozzászólónak is lehetőséget lehetne adni, hogy saját írásokat közöljenek: egy ideggyógyász közölhetne például szakcikkeket, egy mezőgazdasági mérnök szaktanácsadással szolgálhatna.

Mindezt azért, hogy kis Székely Régiónk fejlődjön.

Csiki Árpád

Wass Albert - A magyar nemzet hét parancsolata

Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjai járnak.

Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!


Wass Albert

(1993. május)

Éjszaka Bécsben

Az én demokráciám

Azt mondják, hogy egy demokratikus ország állampolgára vagyok. Van szavazati jogom, vannak különféle jogaim és kötelezettségeim. Mindezekkel egy számomra idegen állam ruházott fel, melyhez én nem lehetek lojális, hiszen egy másik nemzethez tartozok. Népem a magyar, kultúrám, hagyományaim, értékrendem, életszemléletem is magyar.
2010-et írunk épp, vannak országok, ahol háború folyik – sokszor harcmezőn, máshol csak interneten virtuálisan. Ilyen világ ez, és már nem is csodálkozok rajta. Többségében demokratikus országok határolják azt az államot is ahol élek, sőt a világ legtöbb országa mára már demokratikus országgá züllött.

A történelem folyamán számos rendszer váltotta egymást kezdve az isteni alapú teokratikus államformától el egészen a feudális társadalmakon a kapitalista-szocialista-demokratikus államformákig. A modern demokrácia már közel sem az, amit a görögök annak idején oly magas szinten műveltek. Akkor a nép uralmát értették a demokrácia alatt: a választójoggal rendelkező egyének beleszólhattak a vezetésbe szavazatuk által, képviselőket választottak, akik érdekeiket védték. Ma is mintha ilyesmi lenne. Illetve mégse. Ma már a szavazat nem sokat jelent. Az történik, aminek történnie kell, ma már mindent ki lehet forgatni, mindent megvásárolni, manapság minden az érdekek gyűrűjében vergődik.

Az én demokráciám nem ilyen. Én irtózom a demokráciától. És ilyenkor csak magamnak teszem fel a kérdést, hogy mi nem működik, mi a baj a híres-hírhedt népuralommal kapcsolatban. Talán az egész emberi társadalom rossz irányba indult el, olyan dolgok érdeklik, amik régen nem voltak az első helyen. A korai társadalmak embere a saját létfenntartását helyezte előtérbe, levadászta, begyűjtötte a napi élelmét, óvta családját, próbálta életét könnyebbé tenni. Hasonló egyedekkel közösségekbe tömörült, megpróbálta életkörnyezetét a számára legmegfelelőbben kialakítani. Ha érdekekkel ütközött, megvédte övéit, primitív háborúkat vívott. Az emberi társadalmak fejlettebb szintjén ugyanez volt tapasztalható, csak ott már városállamok, primitív államok, birodalmak érdekei ütköztek. Ma is ez van, nehogy azt higgye senki, hogy valamivel is fejlettebbek lennénk – csupán a módszerek és a célok változtak napjainkra. A középkor embere sokszor a vallást helyezte előtérbe: Isten országát építgette a saját földi léte helyett. A szent inkvizíció nevében boszorkányokat égettek, bort prédikáló papok háborúkat viseltek. Királyok uralkodtak, védték saját népük érdekét, még akkor is, ha őket nem választották, hanem örökségükbe beleszülettek.

Háború háborút követett, és lassan eljutottunk egy olyan „fejlett” szintre, amikor szinte mindent szabad. Ma már az információ szabadon áramlik, az ember saját életét is könnyebbé tette találmányai által. Ki tudja aknázni a természeti kincseket, tönkre tudja tenni néhány atomfegyverrel a saját világát is, ha úgy adódna. Mára már Isten se jelent sokat. Megjelent viszont egy új isten, amit szinte mindenki imád, ha akarja, ha nem. Mert nélküle a világ, már el se képzelhető. Ez a pénz.

A modern demokrácia már nem jelent egyebet, mint a pénz uralmát. A pénz nem egyéb, mint befolyás, hatalom, mások kizsákmányolása és nyomorba döntése. A pénz nevében születnek a döntések. A pénz az, ami uralkodik valakik helyett.

Az én demokráciám távol áll a pénz uralmától. Egy olyan világot szeretnék élni, ahol nem dönti el senki rólam, hogy én mennyit érek, mennyit fizetnek értem: mennyi az én pénzpiaci értékem. Engem pedig olyan értékek érdekelnek, amik nem mérhetőek pénzben: csend, harmónia, a természet zenéje, a szellemi értékeink, évezredes hagyományaink, múltunk.

Az én demokráciám egy csendes magányos demokrácia, ahol nem mondják meg nekem, hogy mi a feladatom, mikor van a határidő, hogy azt elvégezzem, és mennyi a jutalmam az elvégzett feladat függvényében. Mikor nem kell semmit eladnom azért, hogy élhessek. Főleg a becsületemet nem kell eladnom vagy csak kockára tennem.

Az ideális demokrácia számomra egy olyan emberi világot jelent, ahol békésen megférnek egymás mellett az emberek, senki nem vágyik a másikéra, nem akarja se jó se rossz értelemben a másikat felülmúlni. Nincsen háborúskodás. Ez messze nem az „élni és élni-hagyni”-elv kifordított változata. Az már a szabadelvűség mezsgyéjére való tévedést tételezné fel, ami ugyancsak egy ártalmas és kifordított világba vezet.

A demokráciát egy hasonlattal példáznám legszívesebben: a demokrácia olyan, mint egy erdei kicsi házikó. Van, akinek ez nyugalmat nyújt, van, aki nem elégszik meg vele, engedélyek alapján átépíti, kibővíti palotává, erődítménnyé változtatja. Ellenséges embereknek ismét szemet szúrhat: leégetik. A demokrácia olyan, mint egy ház: keret ahhoz, hogy az ember védettebben, boldogan élhessen saját világában. Az én demokráciám is egy ilyen erdei kicsi ház: körös-körül erdővel övezve, madárdallal, állatokkal, tiszta vizű hegyi kis patakokkal. Nem kívánom a mások több kilométerre eső – ugyancsak békés – házikóját, hiszen az enyém elegendő a magam és családom számára. Persze vannak, akik összevásárolnak több ilyen házikót, eladják-kiadják, pénzt keresnek rajta, amin újabb házakat vehetnek, azt újra kiadhatják és még több pénzt keresnek ezzel. Ez őket biztos boldoggá teszi.

Az én demokráciámban elegendő az az egyetlen ház, ami hozzám tartozik: amiben jól érzem magam. Ha az idő kárt tesz benne, kijavítom, hogy gyermekeim számára is otthont jelentsen majd.

Persze mindez csak gondolatban létezhet. Mivel emberek vagyunk, különbözünk, másképp gondolkodunk, más az értékrendünk, más valami jelent boldogságot. Ezért a demokrácia is egy nagyon tág fogalom, amibe sok minden belefér: van, akinek demokrácia az, hogy sok háza legyen, van, akinek az, hogy csak egy. Van, akit a madárdal tesz boldoggá, mást az, hogy embereket szenvedni lát. Van, aki a háborúban leli örömét, van, aki a békében. És mint már tudjuk, háború nem csak csatatereket folyhat.

Az én demokráciám egy csendes demokrácia. Nem veszem meg, amit rám akarnak tukmálni a házalók. Hagyom, hadd pukkadjanak meg, ha rájuk romlik a portékájuk. Nem veszem meg a legújabb mobiltelefont, ha egy régebbi változattal is érvényesülni tudok. Nem nézem meg a legújabb horrorfilmet, amit méregdrágán leforgattak, ha engem inkább a csend érdekel. És nem nézek a legújabb autó után sem, ami elrobog előttem, ha nekem egy séta sokkal nagyobb örömet okoz.

Az én demokráciám egy csendes demokrácia. Önmagam demokráciája. Demokratikus.

Csiki Árpád
A pályázatunkra beküldött írás.
Cím: palyazat@erdely.ma
Beküldési határidő: 2010. július 31.

Megjelent itt: erdely.ma

Márai Sándor: Ég és Föld

Márai Sándor: Ég és Föld
Előadó Bozó Andrea, Lukács Sándor
Formátum mp3
Téma Elmélkedés, Lélek, Pszichológia

"Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen." A nagy elbeszélő annak adja bizonyságát ebben a kötetben, hogy a rövid írásoknak is mestere. Márai mindig, figyelt, megfigyelt, szemlélődött. Elmondja nekünk véleményét a szerelemről és barátságról, életről, öregségről és elmúlásról. Vallomások ezek művészetről és irodalomról, az írásról, életéről, egy életről könyvek között. Már érezhető egyfajta írói rezignáció, elfordulás a közélettől, befelé fordulás. Ugyanakkor e mesteri miniatúrákban is rácsodálkozhatunk az érzelmeknek és intellektusnak a nagysikerű elbeszélésekből már ismert oly utánozhatatlan egyensúlyára.

Márai Sándor
(1900-1989) Sem életében, sem halála óta senki se vitatta, hogy a mi évszázadunk magyar irodalmának egyik legjelentékenyebb alakja. Akik nem kedvelték, azok is elismerték művészi értékét, gondolatgazdagságát, műveinek hatását az olvasók sokaságára. Amikor a harmincas évek elején máris sikeres regényíróként foglalja el helyét az irodalmi életben és az újságírásban, a különböző árnyalatú jobboldaliak felettébb idegenkednek egyértelmű liberalizmusa, demokratizmusa miatt. Idegenkednek, olykor háborognak is, de olvassák, gyönyörködnek benne (szándékuk ellenére), vitatkoznak is vele, főleg publicisztikájával. Mert mindig érdekes, amit ír, mert stílusa elegánsan magas színvonalú írásművészet. Mert felizgatja azokat is, akik egyetértenek vele, azokat is, akik politikailag egyenest ellenségüknek tartják.

Amikor pedig 1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a kultúrpolitikai fordulatot, önkéntes száműzetésbe megy. Külföldön kelt és megjelent könyveit illegálisan hozzák haza az odakint járók, terjednek az olvasók között, az irodalom értői magánkörökben beszélnek róluk. Később hazahívják, de ő csökönyösen ellenáll. Nem harcias szellem ő, de nem is békülékeny, hanem konok, aki törhetetlenül hűséges eszményeihez. Így él, egyre magányosabb lélekkel a messze
idegenben, egyre magányosabban a múló évek terhével. Már elérkezett a 89-ik életéve közeledik a 90. Elege van mindenből, nincs további tartalma számára a létnek. Annak idején elment, mert nem volt már itthon, amiért érdemes élni. Most már sehol a világban nem észlelt olyasmit, ami miatt érdemes élni. Ilyenkor okosabb önként menni. Egy biztos kézzel tartott pisztoly egyetlen lövésével be lehet fejezni. Ezzel a fölényes gesztussal lépett át a nyilvánvaló, a megjósolható halhatatlanságba. Azóta itthon megint a legolvasottabb íróink közé tartozik.

ITT és ITT megtalálod. Köszönet érte Jencuskának.

Privát Rocktörténet - Ossian

WASS Albert : Előhang

Albert bátyánk - Jándék Babámtól - (a faragás egyedi darab)

Előhang

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: Varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

Szentgotthárd, 1926. november 14.

Kótyavetyéljetek el mindent!

„Nyilvánvaló, hogy ahol van egy kicsi kapu, ott egy kicsi élet is van mögötte; s az is természetes, hogy dúlásos időkben jobb a kicsi kapu a nagynál, hiszen azon rossz szándékkal béjutni mégis bajosabb.” (Tamási Áron)

Ha legbelül egy szikrányit sem ver hevesebben a szívetek, mikor azt halljátok, anyaföld, adjátok el őseitektől örökölt földjeiteket! Ha fennséges fenyveseink felemelő látványa nem nyűgöz le a székely bérceken, váljatok meg tömött, mélyzöld erdeitektől! Ha árván porladozó, ősi hajlékaink mellett járkálván, sohasem szorongatja fájó érzés lelkeiteket, kótyavetyéljétek el a szüleitektől örökölt belsőséget!
Miután meggyőződtetek róla, hogy máshol is vannak anyaföldek, fenyvesek, szülői házak és ezekhez tartozó, gyepes családi kertek, többé sohase keseregjetek ezek felett! Arra törekedjetek, hogy minél gyorsabban adjatok túl ezeken a felesleges örökségeken! Egy pillanatig se érdekeljen az, hogy melyik idegen nemzet, melyik rátok szaporított vagy rátok szaporodott népcsoport vásárolja fel nyomulva, buzgón ezeket.
Mindezek során végig ügyeljetek, sose kerítsenek hatalmukba felesleges, túlcsorgó érzések! Ne törődjetek azokkal az élhetetlen álmodozókkal, akik megpróbálnak eltántorítani benneteket! Ne figyeljetek egy percig sem rájuk, összezavarhatják új érzelmeiteket! Búsmagyar szólamaikkal arra próbálnak majd buzdítani, hogy becsüljétek meg azt, amit évszázadok során őseitek megőriztek, majd hátrahagytak nektek.
Addig kótyavetyéljetek, ameddig lehet! Ne várjátok ki, hogy darabonként hordják szét azokat a vásott eszközöket, ódon bútorokat vagy népies tárgyakat, amiket úgysem szeretnek már egyesek közületek. Amik ettől arrafelé árulkodó bajt hoznak rátok, és azokra, akik ezeket használva, nevetség tárgyává válnak. Mert ócskák, maradiak, nagy magyarok és nagy székelyek lesznek a modernek és a benyomuló idegenszívűek szemében.
Higgyétek el, ha mindenen, ami még őseitekre emlékeztet, gátlástalanul túladtok, szebb lesz az életetek. Igaz, a legelső lépések nehezek lesznek. Attól a pillanattól azonban, mihelyt minden tárgyi bizonyítéktól, (amely többszörösen bűnös magyarságotokat a többségi nemzet eszébe juttathatja) megszabadultok, minden csatát megnyertek. Szolga-véreitek és a felettetek uralkodó nemzetek pereputtyai többé nem mondhatják rátok, hogy magyarkodtok.
Ezek után már csak néhány apróságot kell majd elintéznetek. Kínosan ügyeljetek arra, hogy mindig mindenhol az uralkodó nemzet nyelvén szólaljatok meg leghamarabb. Legjobb, ha egy tökéletesen elsajátított többségi tájszólást használtok fel erre. A következő lépés: öltözködésetek, zenei ízlésetek, székely-magyar szokásaitok megváltoztatása legyen. Ajánlom nektek, hogy valahányszor az új, idegen templom előtt haladtok el, sűrűn vessétek a keresztet. Az eredmény nem maradhat el.
Ha ősi örökségeiteket, édes anyanyelveteket és magyar lelketeket már elkótyavetyéltétek, hirtelen egyszerűbb lesz minden. Ezek után immár arra kell csak hűséges kollaboránsként ügyelnetek, hogy időnként jót üssetek azokon, akik mégis megmaradnak magyarnak. Akik nem hódolnak be sohasem.
Kótyavetyétek boldoggá tesz benneteket.
És az utánatok (ugyancsak előnyökért) hajlongó korcs nemzedéket.

Csíki Sándor
Megjelenés előtt a Polgári Életben
(erdely.ma)

Köztünk élő ősmagyar – VIDEÓ

Mindenki egyszerűen Bélabának szólítja. Pedig nem hajlott hátú, idősödő öregemberről van szó. Hanem egy életvitelében, életmódjában is hagyományőrző fiatalemberről, Tölgyesi Béláról.
A fiatalember többek között rézművességgel foglalkozik. Hobbija egyben munkája is. A honfoglaláskori motívumok jelentését így magyarázza: „Ezek az övek, meg az öveken levő veretek rangjelzések. A bal comb fölött lecsüngő résből lehetett látni, hogy kinek hány verete van, milyen anyagból készült, hogy milyen a társadalomban betöltött szerepe, vagy a családban."
Őseinkhez hasonlóan Tölgyesi Béla sem bízza a véletlenre a férfiarc díszének, bajszának formáját. Méhviaszból, zsírból és illóolajból főzött bajuszkenőcsének köszönhetően igazi magyarbajszot varázsol néhány perc alatt.

Teljes cikk ITT

Video ITT

(erdely.ma)

Kányádi Sándor: Magyar históriai pillanatokra

1

vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be

európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz

ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés

vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés

1983.

A hónapok régi, magyar megfelelője

Légy büszke hagyományainkra, és ne hagyd őket elveszni! Íme egy pici töredék gyönyörű kultúránkból, a hónapok régi, magyar megfelelője.

Arvisura	Régi	Modern	Ősi
Medvetor hava	Boldogasszony hava	Január	Fergeteg hava
Szarvastor hava	Böjtelő hava	Február	Jégbontó hava
Bölénytor (Fák hava)	Böjtmás hava	Március	Kikelet hava
Báránytor (Rügyezés hava)	Szent György hava	Április	Szelek hava
Borjútor (Virágzó élet)	Pünkösd hava	Május	Ígéret hava
Gödölyetor (Eper hava)	Szent István hava	Június	Napisten hava
Tehéntor (Aratás hava)	Szent Jakab hava	Július	Áldás hava
Aranyasszony (Bőség hava)	Kisasszony hava	Augusztus	Újkenyér hava
Tigris (Almaszüret)	Szent Mihály hava	Szeptember	Földanya hava
Oroszlán (Szüretelés)
Halak (Begyűjtés hava)	Mindszentek hava	Október	Magvető hava
Disznótor hava	Szent András hava	November	Enyészet hava
Istenfiak (Tárkányok)	Karácsony hava	December	Álom hava

Wass Albert: ELŐHANG (A varázsló - Babámnak ajánlva)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

Szentgotthárd, 1926. november 14.

Wass Albert könyvei

Mindez ITT megtalálható.
(Köszönet érte a hatalmas internetnek :) )

Vándor Szikulusz hazatalál

Kalapács: Az a nép még mindig él

Egy aktuális őszi dal cseng fülembe. Kalapács énekelte a legutóbbi albumán. Optimista. Őszies. Melankolikus. Meg kell hallgatni...

Az őszi szél egy régi dalt regél,
Halld énekét,
Reánk maradt örökös örökség.

Dúljon tatár jöjjön Török vész,
Sarjad mégis él,
Te igában is szabad lelkű túr ivadék.

Ref.:
Eljön-e újra mi elmúlt rég,
Álom volt-e a szép remény,
Lobban-e még az a gyertya fény,
Az elesett hősökért,
Mert az a nép még mindig él.

Elmúlt csendben kemény 1000 év.
Vajon él-e még?
Az a féktelen örökké büszke hév

Ref.:
Eljön-e újra mi elmúlt rég,
Álom volt-e a szép remény.
Lobban-e még az a gyertya fény
Az elesett hősökért,
Mert az a nép még mindig él!

Mert az a nép még mindig él!

Eljön-e újra mi elmúlt rég,
Álom volt-e a szép remény.
Lobban-e még az a gyertya fény
Az elesett hősökért
Mert az a nép még mindig él!

Mert az a nép még mindig él!

Az a nép még mindig él

Ossian: Betelt a pohár

Mi zajlik a világban? A média hipnotizál és hülyíteni akar mindenkit. Eladni bármit, ami megvehető. Magyarországon politikailag szervezetten zajlik a népbutítás: Retek Klub, TV2, botcsinálta olcsó sztárok. Ma már bárkit fel lehet futtatni, lehet az cigány, mint Győzike vagy Oláh Ibolya. Lehet egy köcsög fekete egy rakás fattyúval, mint Fekete Pákó. De főleg a választott nép körülmetélt fiai: heti hetes, hogy egyebet ne említsek. És a néző mindezt imádja és élvezi. Meddig még? Ébredj ember! A buborékot hagyd elpattanni.
A régi rómaiak kenyeret és cirkuszt követeltek csak. Ma sincs ez másként: az olcsó sztárok és a multik szupermarketei mindezt kiszolgálják. Hát tényleg csak ennyi az ember igénye? Szánalmas mindez. Olvashatsz a gyereknek Toldit is: az lesz a válasza: "Oké".
Erről Paksi egyik régi dala jut eszembe: tessék...

Ossian: Betelt a pohár

zene: Maróthy/Vörös, szöveg: Paksi


A divat szülte őket
Futószalag, amin készülnek
Éjjel és nappal nyomatva
Beledöngölik az agyamba

Ezt hallom minden nap
Az undor úgy fojtogat

Torkig vagyok réges-rég
Betelt a pohár
Meddig nyomul, meddig még
A sok hazug, "műanyag-sztár"

Torkig vagyok réges-rég
Betelt a pohár
Meddig nyomul, meddig még
A sok hazug, "műanyag-sztár"

Nincs többé rossz, és nincs jó
A bűvös szó a könnyen eladható
Háttérben dörzsölt fejek
Pénzt zsebelnek, és csak nevetnek

Ezt hallom minden nap
Az undor úgy fojtogat

Torkig vagyok réges-rég
Betelt a pohár
Meddig nyomul, meddig még
A sok hazug, "műanyag-sztár"

Torkig vagyok réges-rég
Betelt a pohár
Meddig nyomul, meddig még
A sok hazug, "műanyag-sztár"

(Basszus szóló)

Torkig vagyok réges-rég
Betelt a pohár
Meddig nyomul, meddig még
A sok hazug, "műanyag-sztár"

Torkig vagyok réges-rég
Betelt a pohár
Meddig nyomul, meddig még
A sok hazug, "műanyag-sztár"

Fuck You!

Fankadeli Ferenc: Előre

A múlt sosem mérlegelt, csak a tetteket őrizte,
Mitől lennél a barátom, hogyha nem is vagy őszinte?
Hulla fáradtan állok itt, 26 évesen,
A tompaság szablyája sebzett, igencsak élesen.
És ha rámcsapod a telefont, akkor sem leszek egyedül,
Az őrnagy úr itt van velem, tűzön vízen keresztül.
Együtt nevetek vele a paranoiámon,
Ő meg kávé foltot hagy veszélyes, hazafi aktámon.
Kőházy-féle fejmosás, birkák hada nélkül.
Amég nem lesz háború, sajnos új világ sem épül.
Ide figyelj zsidó.. én nem utállak téged,
Hiszen minden fondorlatod a gyűlöletből éled.
Én a keblemre ölellek, gyere oda adom mindenem
Ja.. már el is vetted, basszus.. észre sem vettem.
Sajnos dolgoztam, így nem lett időm pénzt is keresni,
De ha rám figyelsz, megtanulhatsz őszintén nevetni.
Egy Rokefeller lányban is meggyullad a szenvedély,
Ez az én tőkém, ezért vagyok méltó ellenfél.
Én a szeretetre építek, nem véres gyémántokra,
Csak sajnos több milliárd él édes félálomban.
Kérdéseimmel a mai napig a Jóistent zaklatom,
Aztán rájövök, csak a számaim kéne kicsit hallgatnom.
Csak az idegen nem érti, hogy miért vesszen Trianon,
A hazám tele gombokkal, de nincs már elég libacomb.
Tapsolni sokan tudnak, de tenni csak kevesen.
Mindent elvesz az élet, mit mocskosan keresel.
És minden drogos tudja, hogy gyengébb az anyagnál,
Ha eldobnád szállnál, nem is szimplán haladnál.
Mindig vigyázz mit kívánsz, mert végül valóra válik,
Mentális hipochondria miatt éledtek a nácik.
Hisz tipegő gyermekek ezerszer okosabbak nálunk,
Még mi hazudunk, gyilkolunk, meglopunk, elválunk.
Te tényleg kíváncsi vagy, hogy valójában mit látok?
Érdekes szinonímák, börtönök, vagy családok.
Mennyi szép lányt láttam, és csókoltam is párat,
De egy kaland sem ér annyit, minthogy otthon várnak.
Téged rabul ejt a házad, az autód, a nyakláncod,
Még én Istennel beszélek, a himnusszal mantrázok.
Egy ország bűnből született, indiánok véréből,
Mégis a fél világot hipnotizálják a tévéből,
Hol tisztaság helyett hülyére mossák a fejeket,
Hol egészséges szegény helyett, fizetőképes betegek.
Ez FankaDeli Feri, a korong címét tudod..
Magyar Földre.. Én a magyarokért futok..