Ajánlott olvasmány: László Gyula - Árpád népe

A közelmúltban elhunyt nemzetközi hírű régészprofesszor, László Gyula egyik fő művét adjuk újra közre - majd húsz évvel az első megjelenés után. A szerző arra vállalkozott benne, hogy számos illusztráció, tárgyfotó, régészeti lelet, térkép segítségével bemutassa honfoglaló őseink, Árpád népének mindennapjait.

Hallatlanul érdekes könyv született így, mely nem az 1944-ben megjelent, A honfoglaló magyar nép élete című munkájának újrafogalmazása, hanem az azóta eltelt több mint negyvenéves időszak új leleteinek, a tudományos kutatás új eredményeinek alkotó feldolgozása.

László Gyula művének lapjain rendkívül színesen, érzékletesen elevenedik meg a 10. századi magyarság élete, mindennapos munkája, hiedelemvilága, egész anyagi és szellemi kultúrája. Az értékek megbecsülésére, valódi nemzeti önismeretre neveli olvasóját.

A könyvet itt olvashatod, ill. töltheted le:

László Gyula - Árpád népe

Zetelaki kapufelirat

Ezer székely leány

Reményik Sándor: Elpártolt liliomszál

Egyik kedvenc dalom: vegye magára az, aki nem veszi, hallgassa, aki nem hallgatja, értse, aki nem érti!



Reményik Sándor: Elpártolt liliomszál

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Mért öleli karcsú szárad,
Mért felejted a fajtádat?
A fajtádat, a hitedet
Szerelmed tüzére tetted,
Messze látszik lobogása,
Mi lesz, ha lesz hamvadása?

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Apád-anyád megsiratott,
Sírván, mégis hozzá adott.
Lehetsz neki százszor drága:
Más világ az ő világa.
Világába - ősi átok -
Beolvad a te világod.

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Ha magod lesz: drága gyermek,
Nem tanul liliomnyelvet.
Vagy kis lelkét összetépik,
Meghasonlik, míg megérik.
Két tűz között, kevert vére
Kiomlik a csatatérre.

Liliomszál, liliomszál,
Hajladozzál, hajladozzál.
Szerelmes hajladozásod
A te legfőbb igazságod.
Mi szomorún körülállunk
Mert más a mi igazságunk,
Siratjuk a nászi kedved,
Siratjuk a fajtánk benned.

1933 augusztus

Béke és csend, harmónia

Van, aki jó példával jár elöl. Tűzzük ki mi is házunkra a magyar és a székely zászlót! Mutassuk meg, hogy Székelyföld nem Románia!

Tompa László: Magányos fenyő

(Kenéz István Magányos fenyő c. festménye)

Hogy görnyed, mint aki bűnt lakol,
az őszcibálta bús bokor!
Az ágakról levert levelek
a szélben föl-, s le kerengenek.
Haraszt röpül, vén fűz nyikorog.
Minden csupa gyász, por, pernye, romok.
A végét várja minden e zord vidéken -
csak én nem!

Én, amíg minden omlik, összedűl,
gyökereimmel e kopár fokon
- bús székely fenyő – megkapaszkodom,
s állok daccal, társ nélkül, egyedül.

S míg havat dob rám, hóköpenyt,
egy szeles nap, vagy egy vad éj,
így biztatom magam: ne félj,
te tovább tartasz, mint a tél!

A gúnyos holdnak, mely nekem
halált, s hasonlót emleget,
Így szólok: “Uram, láttam én
már karón varjat eleget!
Görnyedtem én még máskor is,
némultan, hó és jég alatt,
de törzsem, ágam akkor is,
a hó alatt is zöld maradt.

Kibírtam én már sok telet,
míg jöttek a jégtörő szelek,
s gallyaimon, mint húrokon,
új fuvalmak zenéltek!
Így múlnak, újulnak évek…
Én az időkkel bátran szembenézek!”

1929

Példakép: Orbán Balázs

Orbán Balázs fotóhagyatéka és írói munkássága nélkülözhetetlen, értékes, tudományos forrás, a Székelyföld valóságos enciklopédiáját írta meg számunkra. Százötven évvel azután, hogy Orbán Balázs és társa végigfényképezték a Székelyföldet, egy marosvásárhelyi fotóművész, Fekete Zsolt újra elkattintotta a masináját ugyanazokon a pontokon.

A kísérlet nem meglepő, de szívszorító eredménnyel járt: pusztuló magyar emlékek kerültek a lencse elé, és gyönyörű falvak, amelyekben néhol csak az változott, hogy a szalmatetőt időközben cserépre cserélték. Ebből a munkából gyönyörű album született. Filmes stábbal mi is egy hétig jártunk keresztül-kasul Székelyföldön a fájdalmasan szép fotóalbummal a kezünkben. S közben egyre nagyobb tisztelettel gondoltunk a legnagyobb székelyre. Orbán Balázs szerette a székely népet rang, felekezet és vidék szerinti különbség nélkül, annak földjével, falujával, munkájával, múltjával és szokásaival, hitével és mondáival együtt, ismerte annak lel­két és minden gondolatát. A legméltóbb arra, hogy példaképként felmutassuk. Példakép sorozatunkban most a Duna Televízió számára készülő filmből láthatnak részleteket.

(szekelyhon.ro)

Kelet felé!

Kelet felé! DVDRip.1940
Fekete-fehér, magyar dokumentumfilm, 90 perc
Elrabolt országrészeink és véreink visszacsatolásának filmdokumentuma.


Letölteni ITT és ITT (nem saját feltöltés)
Jelszó: linkvadaszok.hu

Példakép: Makovecz Imre

Az idén hetvenöt esztendős, súlyos betegen is dolgozó Makovecz Imre cigány falut épít azoknak a romáknak, akiknek a házát romba döntötte az árvíz. A világszerte elismert Makovecz Imre cége az elmúlt években tönkrement. Ő mégis szolgálja népét és dolgozik érte mint példaképe Kós Károly. Több, a rendszerváltozás után Erdélybe tervezett temploma közül (Temesvár, Kolozsvár, Vargyas, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy) elsőnek épült fel a csíkszeredai. Fő motívumai a templomkert falába beépített öreg sírkövek másolataiból felmagasodó torony és a felülvilágítón át az istentiszteletet figyelemmel kísérő angyalszobrok. Makovecz nagyra becsülte a csíkiak hozzáállását. A Székelyhon a Példakép sorozatával tiszteleg a mester előtt. A sorozat korábbi, Kós Károlyról szól epizódja itt tekinthető meg.

(szekelyhon.ro)

Wass Albert - A magyar nemzet hét parancsolata

Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjai járnak.

Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!


Wass Albert

(1993. május)

Példakép: Kós Károly

Mindenkinek van példaképe. Kisgyermekkorban a lányok az anyukájukra, a fiúk pedig az apukájukra akarnak hasonlítani. Majd megjelennek a tévésztárok, és a fiatalok olyanok akarnak lenni, mint akiket a tévében látnak. Pedig a televízió többnyire a negatív példákat kedveli, az piacosabb és jobban veszik a nézők. Böjte Csaba megelégelte, hogy szinte kizárólag olyan papokról szólnak a hírek, akik az ifjúság elleni súlyos bűnökkel vádolhatók, és honlapot indított példaadó papokról szóló történetek leírására. Kiderült, hogy nagyon sok hozzászólás érkezik a pozitív példákkal.

Az elszabott mintát is fel kell mutatni, és aztán a szemétbe kerülnek. A jó mintákat viszont meg kell őrizni. A Székelyhon számára a Hópárducról vagy a Tom Lantosról készített filmet ilyen pozitív példának szántuk. Most tartsanak velünk az építész Kós Károly nyomában.

(szekelyhon.ro)

Bartis Ferenc: És mégis élünk!

Bartis Ferenc ezt a versét Kolozsváron, a házsongrádi temetőben szervezett tömegtüntetésen, 1956. november 1-én szavalta el Dsida Jenő, Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist külön ezért a verséért a Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte.

Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben ?
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak ?
És mégis élünk!

Elvadult a dulok lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe ?
És mégis élünk!

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak ?
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek! ?
És mégis élünk!

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ?
És mégis élünk!

I. Székely-Magyar Világtalálkozó

További Információk ITT

MVSZ: El kell temetnünk Petőfi Sándort!

Több mint két évtizede annak, hogy 1989. július 17-én a távoli Szibériában, a Bulját Köztársaságban, a Bajkál-tó keleti partján fekvő Barguzinban egy magyarok vezette nemzetközi kutatócsoport feltárta Alexander Stefanovics Petrovics sírját. A sírból avatott régészek, antropológusok gondos kezei kiemelték a csontvázat, amely egy 163 cm magas férfi földi maradványa volt. Borzongva fedezték fel annak erős bal felső szemfogát, törött bordáját és betegség sújtotta térdét, amely a néhai járását minden bizonnyal enyhén bicegővé tehette.

Alább folytatódik a Magyarok Világszövetsége elnökének közleménye.

A néhait 1855 májusában temették el, és az I. világháború idején még megvolt az ó-orosz betűket is tartalmazó sírfelirat, amely az elhunyt neve után megörökítette kilétét: vengerszkij maior i poet – azaz magyar őrnagy és költő. Egy orosz néprajzi tanulmány pedig megszólaltatta az 1920-as években még élő öreg parasztasszonyt, Mária Morokovát, aki kislányként naponta bejárt a magyar fogolyhoz. Az pedig arról beszélt neki, hogy az ő országában nagy háború volt, és Frantz nevű császárukat megsegítette Nikoláj czár.

Minderről Kéri Edit könyvéből is értesülhetünk – aki maga is tagja volt a sírfeltáró kutatócsoportnak –, amelyet 1990 februárjában adott ki az Eötvös Kiadó: Petőfi Szibériában?!

Valóban, megtörténhet, hogy a Segesvár melletti Fehéregyháza határában az oroszok ellen vívott csatában 1849. július 31-én utoljára látott Petőfi Sándort foglyul ejtették és a távoli Szibériába hurcolták volna? A hivatalos magyar történettudomány máig tagadja, hogy az 1849-es szabadságharcba beavatkozó oroszok magyar foglyokat hurcoltak volna magukkal. Pedig az I. világháborút követően, a húszas-harmincas években szovjet fogolytáborokból hazatérő magyar katonák közül sokan vallottak arról, hogy a távoli Szibériában olyan öreg magyarokkal találkoztak, akiket a szabadságharc leverése után fogolyként hurcoltak oda. Pedig Kéri Edit, ez a történészeket megszégyenítő színész, ’56-os forradalmár és oknyomozó újságíró évekkel ezelőtt megszerezte Bécsből, a Staatsarchiv-ból, a szabadságharc idején zajló némely osztrák kormányülés jegyzőkönyvét. Az 1849. május 14-i Ministerrat Protokoll (Minisztertanácsi jegyzőkönyv), amelyet Schwarzenberg és Bach látott el kézjegyével, kimondja, hogy az oroszok által ejtett magyar hadifoglyokat el lehet szállítani a távoli Szibériába – Nach Siberien, nach Kamschatka, nach Nord-Asien kann man transportieren. A dokumentum – amelyet két nap múltán Ferenc József császár is aláírt – arról is árulkodik, hogy ebbe a tervbe nem mindenki volt beavatva. A jegyzőkönyv szerint a magyar foglyok Szibériába való szállításáról szóló vitában a császári pénzügyminiszter felszólalt, és kijelentette, hogy ez a megoldás méltatlan Ausztriához, és legalább azt biztosítani kellene, hogy a távoli szibériai fogolytáborokban osztrák fegyőrök őrizzék a hadifoglyokat...
Minderről még a magyar olvasó is értesülhetett, hiszen a bécsi jegyzőkönyvek Kéri Edit által elkészíttetett fordítását egy óvatlan nyári napon a Magyar Nemzet is közölte.

A huszonegy évvel ezelőtt, a Bulját Köztársaságban kiásott csontváz megsemmisítésére azonnal hadjárat indult. Kommunikációs és fizikai. A Budapest-Moszkva tengely pillanatok alatt kiötlötte a leghatásosabb lejárató szöveget, mely szerint a Barguzinban feltárt csontváz nem Petőfi Sándor földi maradványa, hanem egy zsidóé, aki ráadásul nő lett volna. A fölényeskedő legyintésnek álcázott kommunikációs fogással egyidejűleg azonban elrendelték a lelet lefoglalását. Ezek után a csontvázban Petőfi Sándort felismerő kutatók Ulan Ude-ból, a bulját fővárosból, majd a Szovjetunióból a legvadabb kalandregényekbe illő körülmények között menekítették azt ki.

Itthon, Magyarországon pedig hiába kérték, hogy bontsák meg Petőfi Sándor édesanyjának sírját, és vegyenek csontvázából génmintát. A magyar tudományosság és a politikum kegyeletsértésre hivatkozva megtiltotta azt a mintavételt, amely a feltételezést tudományos úton, száz százalékosan igazolhatta vagy cáfolhatta volna. Meglehet, hogy abban a bizonyos kegyeleti bizottságban sok ismert magyar közéleti ember írta és írja elő kötelezően a struccpolitikát.

Azóta húsz év telt el. Azóta minden magyar miniszterelnököt beavattak a Buljátországból elhozott csontváz titkába. Húsz éve tűnődöm azon, hogy vajon miért nem történik semmi? Miért nem kíván a magyar politikum ebben a kérdésben az igazságnak a végére járni? Hiszen a tudomány egyértelműen cáfolhatná, vagy egyértelműen igazolhatná, hogy valóban Petőfi Sándor földi maradványai kerültek-e elé?

Vannak, akik úgy vélik: ha kiderülne, hogy a fehéregyházi csata után Petőfi még évekig élt, az „ott essem el én, a harc mezején” jegyében felmagasztosult Petőfi-kép töredezne szilánkokra, amit a ma élő magyar nemzedék nehezen viselne el. Dőreség, mondom én. Hiszen Petőfi irodalmi művét ez semmiképpen nem érintené. Lánglelkű, szabadságvágyó szellemét ugyancsak nem. Talán csak azok sínylenék meg e hírt, akik számára Petőfi legfőbb értéke maga a megjövendölt élete. Ám az ő lélekszámuk eltörpül azon magyarok száma előtt, akik számára az igazság mindennél fontosabb. És ugyanúgy eltörpül azon magyarok száma előtt, akiket bánt, hogy e nemzet mindmáig nem adta meg a végtisztességet a legnagyobb magyar költőnek.

Petőfi Sándor halálának kérdése nem irodalomtörténeti kérdés. A legnagyobb magyar költő halála körülményeinek tisztázása a magyar nemzet méltóságának és önbecsülésének kérdése! Ha valóban megtalálták Petőfi Sándor földi maradványait, akkor azok temetetlen voltukban égbe kiáltanak! A magyar nemzet pedig haladéktalanul és méltó módon el kell temesse őt a haza földjébe! Ha nem Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő, akkor azokat keresni kell. És addig kell keresni, amíg meg nem találják. Majd ugyanúgy, a legnagyobb magyar költőnek kijáró végtisztességgel el kell temetni őt! Tudom, hogy minden magyar város versengni fog érte!

Ezért vallom és hirdetem: Petőfi Sándor halálának tisztázása és Petőfi Sándor méltó eltemetése a XXI. századi magyar élet megkerülhetetlen ügye: egy új magyar kultúrpolitika origója, egy felemelkedést szolgáló magyar nemzetpolitika sarokköve, a magyar nemzeti lét erkölcsi alapvetése.

A Buljátországban feltárt csontváz most még egy bőröndben vár. Nem Magyarországon. Valahol Európában. Titok, hogy hol. Nehogy eltüntessék, nehogy megsemmisítsék. Petőfi Sándor földi maradványai valahol Európában várják az igazság óráját.

Budapest-Kolozsvár, 2010. július 31-én

Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke

Továbbította az MVSZ Sajtószolgálat

A tatárlakai korong

Az ősmagyar rovásírás legrégebbi emléke a 6500 éves, tehát újkőkori tatárlakai agyagkorong, amelyet N. Vlassza, román régész 1961-ben talált az erdélyi Tatárlakán egy sírban, férficsontok mellett.

A lelet rendkívüli jelentőségének több oka van. Egyrészt igen korai kárpát-medencei írásbeliséget bizonyít, mivel helyi agyagból készült. Másrészt három betű az ősmagyar rovásírásból felismerhető, ezek a Z, Ny és Gy. Nagyon fontos, hogy pont az Ny és Gy jelek maradtak fenn a korongon, mert ezek a hangok a Ty-vel, Sz-szel, Zs-vel, Cs-vel együtt nyelvünk hangkészletének legősibb rétegéhez tartoznak, mivel az etnogenetikailag fiatalabb, de később a közelünkben élő népeknek, keltáknak, etruszkoknak, pelazgoknak, főniciaiaknak ezekre a hangokra nem volt jelük, ezért feltehetően hangkészletükben sem szerepelt.

A korong igazolja, hogy kárpát-medencei jelenlétünk nem a 896-os honfoglalással kezdődött. Az is rendkívül fontos, és talán ez magyarázza, hogy a hivatalos tudomány elhallgatja leletünk jelentőségét, hogy a korong és a mellette lévő két másik téglalap alakú agyagtáblácska 1000-1500 évvel idősebb, mint a hasonló képjeleket tartalmazó sumér agyagtáblák az al-ubaidi és uruki kultúrát követő Jemdet-Nasr korszakból. Ez azt jelenti – és erre már Torma Zsófia és Fehérné Walter Anna is rámutatott, hogy rokonság áll fenn a kárpát-medencei és a sumér írásbeliség között, sőt a Kárpát-medence a kiindulópont.

(Friedrich Klára)

Wass Albert Minden Verse

Wass Albert - Minden Verse

Wass Albert - Válogatott magyar mondák és népmesék (pdf)

Wass Albert - Válogatott magyar mondák és népmesék

Kiszely István: Táltos vagy sámán?

„A táltosok azok voltak, akik a
magyarság »kusza és véletlenszerű
« szellemvilágát a Magyarok
Istene alá rendezték.”
(Harangozó Imre)

Az ősmagyarok vallása, a kereszténység előtti hitvilág nagyrészt ismeretlen, egységet nem alkotó mozaikokban maradt fenn. Theophülaktosz Szimokattész (Kr. u. 575-630?) írja az Oikumeniké hisztoriában, hogy a „turkoknak papjai vannak”; nevüket – a táltost – régi nyelvünk „őseink bölcsei és papjai” jelentésben megtartotta.

A korai egyistenhitű vallás és eleink világképe a magyar nép mentalitásában még ma is él, töredékei megkereshetők a néphit, a népmese, a népdal és a népszokások körében. Újabban – egy szerencsétlenül megfogalmazott és félreérthető magyar püspökkari körlevél okán – egyre gyakrabban kerül szóba eleink Szent István előtti vallása. A témát sok szakember is egyszerűen a samanizmus tárgykörébe utalja, ami felületesség.

Táltosaink sajátos hagyományokat gyakorló emberek voltak, akik nem hasonlíthatók Európa pogány népeinek sámánjaihoz, varázslóihoz. A magyarság táltosainál azonos szerepet játszott a kiválasztottság és a szakmabeli ismeretek tudatos megszerzése. A tudományok és a nép nevelése a táltosok kezében volt, őket tartották áldozatok és könyörgések által közbenjáróiknak az Egy Istennél. Nem tépett farkasbőrbe öltözve, dobolva, fejükön szibériai agancsokat viselve, nem révülve és földöntúli lényekkel viaskodva látták el feladatukat, hanem munkájukat és hivatásukat; mai értelemben leginkább vezetők tanácsadóinak és gyógyító embereinek lehetne nevezni őket.

Egy ízben Kan Loában tartózkodtunk a sárga ujgurok vezetőinél, amikor jugar barátaink közölték, hogy van egy betegük, és hamarosan megérkezik a gyógyító emberük – a táltosuk. Hamarosan jött egy szerény, alacsony termetű, farmernadrágba és csíkos, rövid ujjú ingbe öltözött férfi, akinek első útja a jurtában lévő tűzhöz vezetett, majd elfordulva valamit cselekedett.

Odament a beteghez, fülét, megtapogatva, tüdejét, szívét meghallgatva, hasát megnyomogatva halálpontos diagnózist adott. Kis nemeztáskájából kivett gyógyfüveket (mindig 77 félét hordanak magukkal), adott belőle a betegnek, majd ott ült még legalább fél órát az ágya mellett. Amikor mindezt befejezte, megkérdeztem tőle, hogyan gyógyít? Elmondta a titkait. Először pontos diagnózist ad azzal, hogy beleéli magát a beteg helyzetébe. Ha az illető valóban beteg, meg kell gyógyítani, tehát ad neki gyógyszert. Azért ült hosszasan a beteg mellett, hogy akaratát át tudja adni, a páciens akarjon meggyógyulni. Megérkezésekor azért ment először a tűzhöz, hogy egy vörösen izzó kiskanalat nyelvéhez érintsen, mondván: csak akkor van elég erő benne, ha a tűz nem égeti meg a nyelvét. Ez a hármas gyógymód a fejlett mai orvosi gyakorlatnak is megfelelő.

Badiny Jós Ferencnél olvassuk a következőket: „Ősi hitvilágunk papjai azonosak a jogur kamokkal, de ezek nem sámánok. Lehet, hogy az elmúlt 1500 év alatt már elfelejtették ősi hitünk egy részét is, és tudásuk beszűkült, de a gyógyítást ma is végző tudós és a varázslatot végző sámán között óriási a különbség… A mágus vagy táltos működésének alapja nemcsak hitbéli. Nemcsak az Isten ismérve, hanem beletartozik a tudás és a másikról való gondoskodás, tehát a gyógyítás; a természeti erők felismerése és használata…”

„Az a felfogásunk – írja László Gyula – hogy a sámánhitben nagy szerepet játszik a különböző mérgező anyagok által felidézett látomásvilág, de ilyenféle nyomokat táltosainknál nem találunk. Ők különös adottságú, nagy műveltségű egyének, a fejedelmi udvarokban nagy méltóságra is juthattak (mint az avar Bokolabra). Táltosaink ismerték a gyógyfüveket, és hasznos tanácsokkal szolgáltak az uralkodóknak, de a betegeknek is, de a táltos sohasem volt a világnézet vagy az egészséges hit megtestesítője.”

Történelmünk fontos rendezőelve a táltoshagyomány, amit a mai történetírás nem vesz figyelembe, az idetartozó krónikás forrásokat ellehetetlenítik, mert nem tudnak mit kezdeni velük. Pedig a csodaszarvasmonda, a turulmonda, a Szent László mondakör mind ebbe a témakörbe tartozik. Nem lehet azt mondani, hogy a táltos őseink papja, hiszen népünk emlékezete a táltos rendbe valónak tekinti az összes Árpád-házi királyunkat, sőt királyaink javarészét Mátyás haláláig, pedig ők keresztények voltak. Itt van a lényeges különbség a táltos és a sámán között. Míg a sámán egy kis lélekszámú nép, törzs gyógyító embere, a táltos lehet egy európai birodalom keresztény királya is.

Honfoglaló őseink táltosainak, mint a törzs legszűkebb vezetőrétegéhez szorosan hozzátartozóknak, módjukban állt más kultúrák vallásaiból, papjainak tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenni.

Demokrata
2009:50. szám
Kiszely István

Nyirő József: Isten igájában (mp3)

Nyirő József
Isten igájában
(hangoskönyv)


Felolvassa: Szoboszlai Éva


Az író alteregója – Hargithay József – nem elhivatottságból, hanem kötelességtudatból lesz pap, hogy özvegy édesanyját és testvéreit eltarthassa. Már a szemináriumban gyötri az önvád, hogy csupán képzeli vagy hazudja hivatástudatát. Később, fölszentelt papként eszmél rá, valójában székely népét kell szolgálnia, a nyomorúságban vergődő, mindenkitől kiszipolyozott, senkitől nem segített erdélyi magyarságot. Átéli a faluban a háború kitörését, a lelkesedés első mámorából való irtózatos kiábrándulást, a szörnyűségek szörnyűségének igazi arcát, a front mögötti életet, a nyomorult kis falu szenvedését, ahol ő is mint plébános folytonos nyomorban él, a nép naiv felbuzdulásait és hálátlanságait, a hadikórház borzalmait, aztán a végleges katasztrófát, a román imperiumot, a magyar sors veszendőségét. Megismeri a gyöngeség és az áldozatosság riasztó és nemes példáit, a kitaszítottságot és a fölemelő szolidaritást, hiszen semmiféle ágában a magyar törzsnek nem él ez a szolidaritás olyan mélyen és közvetlenül, mint a székelyben. Végre egy tiszta, szenvedélyes szerelem leszakítja róla a reverendát, amelyen kezdettől fogva hasadások voltak, kilép a papi rendből, s új hittel új életet kezd akkor, amikor rémült tömegek menekülnek Erdélyből.

Nyirő József súlyosan átélte az erdélyi magyarság minden időben fájdalmas kiszolgáltatottságát, elesettségét, kihasználatlan jóakaratát és tehetségét, így a cselekvő emberség és a közösségi értéktudat jegyében alkotta meg élete egyik legjelentékenyebb művét, a két világháború közötti magyar próza sikeres, nagy hatású darabját.


Download 565 MB MP3/ZIP:

• http://data.hu/get/2281168/Nyiro_Isten.igajaban.z01
• http://data.hu/get/2281159/Nyiro_Isten.igajaban.z02
• http://data.hu/get/2281164/Nyiro_Isten.igajaban.z03
• http://data.hu/get/2281157/Nyiro_Isten.igajaban.z04
• http://data.hu/get/2281166/Nyiro_Isten.igajaban.z05
• http://data.hu/get/2281158/Nyiro_Isten.igajaban.zip

A turáni átok

Ősi legendáink szerint, midőn eleink István király akaratának engedelmeskedve felvették a kereszténységet és megtagadták ősi hitüket, a táltosok megátkozták a magyarságot. Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmiben ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele. A kereszténység terjesztői persze ostobaságnak minősítették az átkot, mára mégis közhellyé vált a magyarok széthúzása. Ha közülük bárki bármilyen sikert ér el, honfitársai rögtön rátámadnak, gyalázzák, és gáncsot vetnek neki.

Vajon mi ez, ha nem az ősi átok beteljesedése?

Napjaink közélete aligha szorul bővebb magyarázatra. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy új jelenség ez a magyar politikai életben. Elég, ha belelapozunk a történelemkönyvbe... A körülöttünk élő népek előszeretettel dörgölik az orrunk alá, hogy ötszáz éve minden megvívott háborúnkat elveszítettük. Mi ehhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy azért veszítettünk, mert a magyarság vezetői ahelyett, hogy a külső ellenséggel hadakoztak volna, tehetségük javát az egymás elleni áskálódásra fordították. Ez vezetett közvetve a mohácsi vészhez, a Rákóczi-szabadságharc bukásához, az 1849-es kudarchoz stb.

Úgy tűnik tehát, hogy az átok nagyon is működik. Vagy csupán saját gyengeségünket magyarázzuk vele? Lehet-e hibainkért valamiféle természetfeletti erőt okolni? És egyáltalán elképzelhető, hogy felelősen gondolkodó vezetők, amilyenek őseink máguskirályai voltak, holmi vallási nézeteltérés miatt végzetes átkot mondjanak saját véreikre?

A turáni átok a magyarság egyik feltételezett őshazájáról, az Aral-tó környéki Turáni-alföldről kapta a nevét. Az akkori idők magyar ősvallásáról alig tudunk valamit, mert kevés a hiteles forrás. Az bizonyos azonban, hogy szabad vallásgyakorlat működött a nép körében, azaz mindenki abban hitt, amiben akart. A magyarok hittérítők, kereskedők és utazók révén ismerték már a keleti és nyugati kereszténységet, az iszlámot, a zsidó hitet és más, kisebb ázsiai vallásokat is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyaroknak nem lett volna saját hite. Az ősmagyar vallást általában a táltosokhoz kötik, pedig mint azt László Gyula professzor megállapította, a táltos voltaképpen csupán szolgája a felsőbb hatalmaknak, az igazi vallási réteg (a papi rend) felette áll, erről azonban szinte semmit nem tudunk. Ennek ellenére kevésbé valószínű, hogy holmi hitbeli vita miatt megátkozták volna saját népüket.

A turáni átok kiváltó oka nem az új vallás, az új hit volt, hanem az, hogy az újnak mondott vallásnak idegen papjai voltak, s a nép engedte, hogy idegen urak üljenek a magyarság nyakára. Mágusaink úgy tartották, hogy az ősmagyar vallás minden más hit alapja, őse volt, belőle alakultak ki a nagy egyházak, amelyek azonban letértek Isten útjáról. Az pedig, hogy a magyarok egy ilyen egyháznak hódoltak be, azt jelentette, hogy Isten népét többé már nem Isten irányította a máguskirályokon keresztül, hanem más emberek. Még tovább sarkítva a dolgot: már nem Isten uralta az embereket, hanem azok akarták uralmuk alá vonni a teremtőt. Ez pedig már olyan vétség, amely kiválthatta a súlyos turáni átkot. Ha egy nép elhagyja Istenét, az Isten is elhagyja népét, s a népnek pusztulnia kell...

Manapság pogánynak mondják az ősmagyarokat, s ezt a pogányságot úgy képzelik el, mint a kereszténység ellentétét. Isten eggyé lett a világmindenséggel, akinek neve van, de személyisége nincs, mivel Ő maga az egész világ. Isten maga az. Ez volt az ősvallás, melyből minden más hit kialakult, elferdítve az eredeti igét. Ezért nem harcoltak elég keményen a magyarok az erőszakos térítések ellen. A táltosok megérttették az emberekkel, hogy mindegy, melyik vallás jelét vetik magukra, ha Isten nevét mondják, a világmindenség erejével töltekeznek újra. Tulajdonképpen a kereszt jele sem Jézus halálára utal, mert ez is egy ősi szimbólum. Aki a világmindenséget akarja ábrázolni, az két vonalat mutat: egyet északról délnek, egyet pedig keletről nyugatnak. Esetleg felmutat az égre, majd le a földre, aztán körbe a látóhatáron. Ez is kereszt, amelyet a keresztény egyház felhasznált.

István király 1000-ben a következő rendeletet adta ki:

"...a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írás megszüntetődjék és helyette latin betűk használtassanak...Továbbá a templomokban található pogány betűkkel való felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinra cseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 dénárig jutalmat kapjanak. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék."

Ez a rendelet lehetett a kezdete ezeréves balsorsunknak. Nemcsak vallásukat hagyták veszni a magyarok, de hagyományaikat, értékrendjüket és történelmüket is. Ezek nélkül pedig nem lehet igazi jövője egy nemzetnek még akkor sem, ha a turáni átok nem működik.

Forrás: ITT