2009. szeptember 30., szerda

Márai: Füveskönyv

Márai Sándor - Füveskönyv
előadók: Avar István, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Psota Irén, Sinkó László, Blaskó Péter, Raksányi Gellért, Molnár Piroska

Letölteni hangoskönyvként:

ITT ITT ITT és ITT

2009. szeptember 22., kedd

Suttog a természet



Szerző: Kiss J Botond
Kiadó: Országos Tankönyvkiadó
Megjelenés éve: 2009
Ára: 40,00 lei


Közel egy évtized terméséből válogattuk e kötet cikkeit, féltucat lapból, mindenekelőtt az Erdélyi Nimródból. Úgy véljük: ezek az írások reális információt nyújtottak első megjelenésük idején, mondanivalójuk viszont ma is érvényes, helytálló; igazolta azt az idő. E kötet eszünkbe juttatja a Jeles Napokat, a Nagy Öregeket, érzékletes leírást nyújt számunkra ismeretlen tájakról, gondolatmenete új összefüggéseket villant fel, haszonnal forgathatják természetvédők, vadászok, minden érdeklődő. A szerző figyelmének középpontjában mindig a Természet áll, illetve az Ember és a Természet viszonya, amiért mindannyian aggódunk. E viszony minősége létkérdés.

ITT megrendelhető.

Nyílt levél Orbán Győzőhöz

Kedves Viktor! Engedd meg, hogy tegeződjünk, hiszen nem egyszer tegeztél Te is engem, mikor a "Kedves Barátaim" megszólítást használtad.
Viktor, nagy bajok vannak. Ezt tudod is, hiszen közel vagy a tűzhöz. De a hatalomátmentés fontosabb, és fontosabb volt mindig, mint a tisztességes kiállás. Mondhatjuk: mocskos a politika. Én hiszem azonban, hogy a politika olyan, mint amilyen emberek csinálják. Ha mocskos emberek csinálják, mocskos lesz. Ha tisztességesek, tiszta lesz. Igen, Viktor. Megkérdőjelezem a tisztességed. Megkérdőjelezem a tisztességed, ha bánt is ez Téged. Te vagy a Vezér, de legalábbis a "Miniszterelnök Úr" a Viktor-hívők számára. És ők nem csak támogatni akarnak Téged, de védelmet is várnak el Tőled. Megkérdőjelezem a tisztességed, Viktor. Feladtad a semlegességünket.
TOVÁBB

2009. szeptember 21., hétfő

Lengyel Dénes: Magyar regék és mondák 3 CD



Lengyel Dénes műve felöleli a magyar középkor történelmét. Ismerteti a hun-magyar mondákat, a honfoglalást.Megismerhetjük az Árpádok és Hunyadik korát. A mű nyomán megelevenednek a török idők és a Rákóczi szabadságharc eseményei. A CD-n 33 monda hallható Kaszás Attila előadásában, amely őrzi a korabeli források nyelvi zamatát.

1. A magyarok eredete
2. A csodaszarvas
3. Attila halála és temetése
4. A vérszerződés
5. A honfoglalás
6. A fehér ló mondája
7. Lehel kürtje
8. A magyar korona
CD 1.

1. Bánk Bán
2. Julianus barát
3. Tatár világ Magyarországon
4. Nándorfehérvár ostroma
5. Hunyadi László halála
6. Mátyást királlyá választják
7. Mátyás király lakodalma
8. Mátyás király és Kinizsi
9. Mátyás király lakomája
10. A mohácsi vereség
11. Kanizsai Dorottya
CD 2.

1. Budavár ostroma
2. A török szultán elfoglalja Buda várát
3. Üröm után izlik a méz
4. Drégely veszedelme
5. Eger ostroma
6. Zrínyi Miklós a szigetvári hős
7. A pókai testvérek
8. A páncéling
9. Zrínyi Miklós halála
10. Munkács vára
11. Kuruc-e vagy labanc?
12. Rákoczi elbújdosik
13. A rodostói kakukk
14. Rákóczi halála

Terjedelem: 200 perc

Letölteni ITT ITT és ITT lehet. Nem saját feltöltésem, ne nekem köszönjétek :)

Új Eldorádó - Az arany átokká vált Verespatakon

EGY ARANYGYŰRŰ ELKÉSZÍTÉSE 20 TONNA BÁNYAHULLADÉKOT TERMEL...

Kocsis Tibor dokumentumfilmjének oldala ITT

Van egy meseszép falu.
Verespatak.
Sokszáz éves házak.
Földjükhöz, házaikhoz, templomukhoz, halottaikhoz ragaszkodó emberek.

A környező hegyek 300 tonna aranyat és ezüstöt rejtenek.
Egy kanadai cég, a Rosia Montana Gold Corporation aranybányát akar nyitni itt. Világszínvonalú technológia. Külszíni fejtés.
Az embereket új, modern házakba költöztetik. Régi házaikat le akarják rombolni.
Lesz arany. Lesz ezüst. Lesz Új Eldorádó. Az ajánlat csábító.
Lesz egy 800 hektáros cianidtározó is, 180 m magas gáttal.
Csak a meseszép falu, Verespatak tűnik el a föld színéről.

HÁTTÉR

A romániai Verespatakon Európa legnagyobb aranybányáját akarja megnyitni egy kanadai cég, a Rosia Montana Gold Corporation. A falvakat környező hegyeket 15 év alatt, naponta 20 tonna dinamittal eltüntetnék. Felépítenének egy 800 hektáros zagytározót a cianidos szennyvíznek. Négy falu lakosságának, 2000 embernek kellene elhagynia otthonát, földjét, templomait, temetőit, múltját. Verespatak, a legrégebbi romániai település (1872 éves) világörökség szintű műemlékei és régészeti kincsei elpusztulnának. A terep előkészítése, a házak megvásárlása és ledózerolása már megkezdődött, pedig a Rosia Montana Gold Corporation még nem kapta meg az engedélyt a román kormánytól tervei megvalósítására. Az emberek nagy része, maradni akar.
Ahogy ők fogalmaznak: "Inkább meghalunk, mint hogy elmenjünk innen."

KOCSIS TIBOR, RENDEZŐ

Négy év telt el azóta, hogy a Tiszát, a Romániából érkező cianid- szennyezés következtében csaknem végzetes ökológiai katasztrófa érte. Szennyezések mindig is voltak térségünkben - de a közvélemény és a sajtó csak akkor vesz róluk tudomást, ha szinte "csernobili méretű" a pusztítás. A Tisza vízgyűjtő területén, a Kárpát-medencében több tucat olyan "időzített bomba" ketyeg, amely bármelyik pillanatban okozhat olyan katasztrófát, mint a 2000-es tiszai volt. Ezeket filmezve 2002-ben eljutottam a romániai Verespatakra /Rosia Montana/, ahol épp Európa legnagyobb aranykészletét készülnek feltárni. A kanadai cég százszor nagyobb ülepítő medencét tervez építeni az arany kinyeréséhez használt ciánlúgos szennyvízének, mint amilyen a Tisza katasztrófáját okozta. Négy falu lakosságának kellene elhagynia otthonát. A falvakat környező hegyeket -15 év alatt naponta 20 tonna dinamittal- gyakorlatilag eltüntetnék. A ma mesébe illő völgyek holdbéli tájjá változnának.

A Rosia Montana Gold Corporation a házak egy részét már felvásárolta. Verespatak és a környező falvak lakosságának másik része azonban nem akarja szülőföldjét elhagyni.

Már a Tisza partján is ott álltam kamerámmal és fényképezőgépemmel, hogy rögzítsem azt a drámai helyzetet, amit a szennyezés okozott azon a vidéken a termőföldeken és a folyóvizekben. 1200 tonna hal pusztult el a Szamoson és a Tiszán, több száz elsősorban halászcsalád munkája, megélhetése került veszélybe. A természet csodájának köszönhetően a Tisza mára újraéledt. Ki tudja azonban, hogy az újabb fenyegető katasztrófáktól megmenekülnek-e vizeink, földjeink? Ha nem, a következmények beláthatatlanok.

A FALUBELIEK MONDTÁK

"Szinte hihetetlen, de a Gold Corporation a templomokat is meg akarja venni. és a temetőben minden halottnak ára van."
"Egy kanadai vállalat el akarja pusztítani azt, amit még Ceauşescu sem mert!"
"Felneveltük a gyerekeinket, és most jönnek a tolvaj kanadaiak, hogy kidobjanak a házainkból"
"Ne menjetek el most, amikor pénzt kapnátok! Majd elmentek ti egy fillér nélkül!"
"Az arany átokká vált számunkra!"
"Verespatakon nem hoznak létre semmi mást, csak ökológiai katasztrófát!"
"Ha Verespatakon mindaz megtörténik ami 2000-ben Nagybányán, a katasztrófa negyvenszer nagyobb lesz!"
"Egy nap arra ébredünk, hogy a szent templomunk egy cián-tó fenekén lesz."
"Verespatakon öt templom van és kilenc temető! Mit szólnának a halottak, hogy manapság markolókkal jönnek kiszedni a csontjaikat?!"
"A jegygyűrűmet sem viselem, mert meggyűlöltem az aranyat."
"Százezer munkahelyet létesítenek, de a rombolásért nem érdemes."
"Azért a haldokló Verespatakon vannak még esküvők is."
"700 gazdálkodó veszíti el a földjét."

VERESPATAK TÖRTÉNETE

Az Erdélyi Szigethegység déli részén található az Erdélyi Érchegység, a híres "aranysokszög", Aranyosbánya, Nagyság, Zalatna, Körösbánya és Abrudbánya által határolt 2500 km²-es területen. Jelentős arany-ezüst, réz, ólom-cink lelőhelyek találhatók itt.

A verespataki arany 16-17 karátos, világos színű, fajsúlya tiszta állapotban 19.0. Szép kristályalakjáról híres.

A Hérodotosz görög történetíró által említett agathürszoszok - Erdély elsőként ismert népe - is bányásztak itt aranyat, Kr. e. 550–450 között. Ezt folytatták a dákok, majd a rómaiak, Verespatakon (Alburnus Maior), Abrudbányán (Abrutus) és Zalatnán (Ampelum).

Erről tanúskodik az a 25 viasztábla, amelyekre Verespatakon bukkantak rá 1786 és 1855 között. A viasszal bevont, eredetileg kettesével, hármasával egymáshoz kapcsolt fatáblákon adásvételi szerződéseket és egyéb jogi ügyleteket rögzítettek. A táblákat keltezéssel is ellátták, így megállapítható, hogy 131–167-ből származnak, és az 167-ben kitört markomann háború idején rejtették el őket Alburnus Maior bányatelepülés lakosai. Az öt, esetenként hét tanúval és pecsétjükkel hitelesített szerződések elnevezése a középkorban is alkalmazott gyakorlat alapján hétpecsétes titokként vonult be szólásaink közé.

A római állam a bányászati szakembereket, de a bányászokat is Dalmáciából hozatta. Az illírek törzséből való piruszták bérmunkában dolgoztak itt. Vésővel, ékkel és kalapáccsal haladtak előre az aranytelér nyomában. A fejtés a Kirnik, Orlea és a Várhegy (Cetate) sziklái között zajlott. Utóbbit Jókai Mór is megcsodálhatta erdélyi utazása során. Itt készült Neuhauser Ferenc "A Csetátye" című festménye, amely a budapesti Szépművészeti Múzeumban található. A Cetate, azaz a Várhegy 1970-ben semmisült meg a jelenlegi aranybánya megnyitásakor, addig védett természeti értéknek számított, ugyanúgy, mint 2004-ig a Kirnik hegy. 2002-ben a Kirnikben francia régészek 7 km-es római kori tárnarendszert fedeztek fel, sziklába faragott 120 lépcsős tárnával, amely 30-40 métert lejt a hegy gyomra felé, s amelynek bejáratát visszavonulásukkor a rómaiak betömték, így abban a 2. század óta senki nem járt. A tárnában a római kori aranybányászat egyedi tárgyi és egyéb emlékei bukkantak fel: lámpatartók, csatornarendszer, római kézlenyomat.

Az arany- és ezüstbányászatnak a magyar királyság idején is fontos szerepe volt. A törvények értelmében, az ásványi kincseket rejtő földesúri birtokot a király pénzért bármikor megvásárolhatta, esetleg más birtokra cserélhette. Ez sértette a magán (földesúri) érdekeket. Így, ha tehették, eltitkolták az érctelepeket, ami a bányaművelők számának megfogyatkozásához, a kitermelt arany, ezüst mennyiségének megcsappanásához vezetett.

Az áldatlan állapoton Károly Róbert segített. 1327-ben a bányászat fellendítése érdekében elrendelte: ha magánbirtokon tárnak fel bányát, a birtok a régi tulajdonosé marad, és az érctermelésből a királyi urbura (adó) egyharmada is neki jutott. E sikeres intézkedésnek köszönhetően a XIV. század második negyedében a magyarországi bányákból került ki az egész Európában bányászott arany több mint háromnegyed része, utólagos számítások szerint 2000–2500 kg.

1746-ban, hosszú szünet után, a Magyar Királyság megindította az arany kitermelését, részben az elhagyott római bányajáratok felújításával és új aknák nyitásával, részben az aranymosás fellendítésével. A korabeli törvények szerint bárki, bárhol bányászhatott nemesfémet, rezet, vasat, de csakis királyi fennhatóság alatt.

Később már az igazi hasznot az arany és ezüst forgalomba hozatalának előjoga jelentette.
A bányavárosokban királyi finomító házak működtek, ahová mindenki köteles volt a nyers aranyat, ezüstöt finomítás és hitelesítés végett beszolgáltatni, s cserébe törvényesen megállapított árfolyamon új, királyi pénzt kapott.

TÉNYEK

1932-ben 130 kilogram arany és 38 kilogram ezüst került ki Verespatak bányáiból. A XX. század elején Verespatak volt a hagyományos, vízzel hajtott aranykőzet-törők jellegzetes helye. A verespataki lelőhelyen becslések szerint 10,6 millió uncia arany található, amelynek értéke a jelenlegi árfolyamon mintegy 3 milliárd dollár.

A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC), amely 80%-ban a kanadai székhelyű Gabriel Resources tulajdonában van, Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányáját akarja létrehozni a romániai Verespatakon.

Az aranybánya megépítéséhez több mint kétezer embert kellene kitelepíteni, házaikat, templomaikat le kellene rombolni, a több évszázados temetőt el kellene költöztetni.

A bánya létrehozásával egyedülálló, kétezer éves régészeti értékeket semmisítenének meg.

Az óriási beruházást mindössze 15 évre tervezik, ennél hosszabb ideig munkahelyeket sem biztosítana, a bánya lezárta után viszont örökre megmaradna a környezeti pusztítás. Hogy mi lesz tíz-tizenöt év múlva, az arany kitermelése után, az a Gold Corporationt nem érdekli.

Három falut kellene elpusztítani, hogy a cég megszerezhesse a hőn áhított profitot.

A terv, környezeti kockázatai mellett kilencszáz lakóházat tüntetne el, kétezer lakost tenne földönfutóvá, továbbá négy egyház kilenc templomát és hét temetőjét semmisítené meg. 331 ház már a Gold Corporation tulajdona, ezeket táblákkal jelölik, míg 644 ház egyelőre még a falubelieké maradt.

2000-ben Virgil Narita (Verespatak akkori polgármester-jelöltje, ma polgármestere) egyetlen üzenettel kampányolt: „Ha megválasztanak, három napon belül kiebrudalom az RMGC-t Verespatakról". Az emberek több mint 80 százaléka szavazott rá. De a megválasztása után két héttel már más húrokat pengetett: a céggel való együttműködésről beszélt. Azóta ő lett az RMGC legjobb barátja Verespatakon: eladta vagy a cég rendelkezésére bocsátotta az önkormányzati ingatlanokat – a művelődési központból lett például az RMGC Információs Központja... Az ő műve az is, hogy az általános településrendezési tervben Verespatakot mono-indusztriális zónává nyilvánították. Azóta semmilyen tevékenység nem kaphat engedélyt, ami összeférhetetlen a bányaprojekttel; nem nyithatsz boltot a saját udvarodban, nem fogadhatsz turistákat...

A bányászati projekt "tervezett kitelepítési programja" ellentmond az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8-as számú bekezdésének, holott az egyezményt Románia már ratifikálta.

Az érintett zónából eddig a lakosság 45 százaléka költözött ki.

A környezetvédő szervezetek legfőképpen a két gyönyörű völgy elpusztítása, a naponta 20 tonna dinamit és 40 tonna cianid felhasználása ellen harcolnak.

2004. július 17-én reggel fél 9-kor négy romániai hegymászóból álló csapat érte el Európa legmagasabb hegycsúcsát. A francia-olasz határon elhelyezkedő 4807 méter magas csúcson kifeszítettek egy „Mentsük meg Verespatakot!" feliratú transzparenst, ezzel is kifejezve, hogy támogatják a kanadai tulajdonú aranybánya létrehozása elleni kampányt.

Az OTV vezető román tévécsatornán meghirdetett szavazáson a telefonálók 95 százaléka fejezte ki a Gabriel Resouces tervével szembeni tiltakozását. 23 ezer aláírást sikerült összegyűjteniük a verespataki aranybánya-projekt ellen.

2009. szeptember 15., kedd

Magyarország igaz története I - II.



Ismertető:

Minden nemzetnek tisztában kell lennie saját történelmével, hogy a jelen eseményei között eligazodhasson, hogy biztonságban élhessen, és tervezhesse hazája, szülőföldje jövőjét. Minden generációnak világos képet kell kapnia az elmúlt századok sorsformáló eseményeiről, és ha ez nem adatik meg számára, akkor az emlékezetkihagyás, a politikai indíttatású történelemszemlélet tévútra vezetheti a társadalmat.

Múlhatatlanul szükség van tehát egy olyan történelemismeretre, amely lehántja magáról a különböző okokból rárakódott téves vagy szándékosan félrevezető magyarázatokat, amely tárgyszerű és tényeken alapul. Hazánk az elmúlt évszázadban – de mindenekelőtt az utóbbi ötven-hatvan évben – olyan történelmi változásokon ment keresztül, amelyek a történelemhamisításnak is tág teret engedtek.

Legyen világosság!



1 CD tartalma:

Cím: Ébredj Hazám...
Alcím: Magyarország igaz története szóval és zenével
Kiadó: Honfoglalás 2000 egyesület
Kategória: CD,DVD, Hagyomány, Hangoskönyv
Leírás: Dupla CD 160 perc
I. rész
Himnusz, Bevezető - Haeffler András
1. A magyarság őstörténete, eredete (4,39)
Bakay Kornél, régész, őstörténész
2. Az őshaza, a honfoglalás, a magyarság letelepedése (12,26)
Erdélyi István, a történelemtudományok doktora
3. Szent István és kora, a kereszténység felvétele, államalapítás (19,12)
Sárközy Csaba, történész
4. Az Aranybulla és jelentősége (25,07)
Sárközy Csaba, történész
5. A tatárjárás, IV Béla király, az utolsó Árpád-házi királyok (30,39)
Szende László, történész
6. Magyarország az Anjou-korban (39,10)
Bertényi Iván, egyetemi tanár
7. A Szent Korona-tan, a koronatest hányattatásai (44,17)
Bertényi Iván, egyetemi tanár
8. Mátyás és kora, humanizmus, Mohács és előzményei (50,39)
Sárközy Csaba, történész
9. Az erdélyi fejedelemség kialakulása (56,49)
Horn Ildikó, egyetemi docens
10. A Rákóczi szabadságharc (61,49)
Sárközy Csaba, történész
11. Az 1848-as szabadságharc, a megtorlás, Arad (67,25)
Závodszky Géza, professzor, ELTE Tört. Tud. Int.

74:34

Hang
Formátum : MPEG Audio
Format version : Version 1
Format profile : Layer 3
Adatsebesség mód : Constant
Adatsebesség : 192Kbps
Csatorna : 2csatorna
Mintavételezési gyakoriság : 44,1KHz
Felbontás : 16bit

2.CD tartalma

12. A dualizmus kora, a kiegyezés
Tőkéczy László, történész
13. Magyarország az I. világháborúban, a Tanácsköztársaság
Sárközy Csaba, történész
14. A trianoni diktátum és következményei
Raffay Ernő, történész
15. A Horthy-korszak
Sárközy Csaba, történész
16. Magyarország a II. világháborúban
Sárközy Csaba, történész
17. A Rákosi-diktatúra
Kiszely Gábor, a Terror Háza Múzeum szakmai igazgatója
18. Hétköznapok az 50-es években
Tassy-Becz Éva
19. Az 1956-os forradalom és szabadságharc
Kahler Frigyes, történész, egyetemi docens
20. A Kádár-korszak, a megtorlás évei
Bíró Zoltán, irodalomtörténész
21. Wittner Mária parlamenti beszéde ("Vádolom")
22. A rendszerváltás és az Antall-kormány
Für Lajos, történész
23. Magyarország napjainkban
Bíró Zoltán, irodalomtörténész
24. Döbrentei Kornél: Fohász - elmondja: Ulbrich András
Szózat

77:34

LETÖLTÉS

2009. szeptember 9., szerda

Ossian: Itt az új album



Itt az új Ossian album a 12 gyönyörű, sajátosan Ossian csengésű dallal.

1. Vadászik a vér
2. Külvárosi Álmok
3. Egy tökéletes nap
4. Egyszer az életben
5. Fegyver és töltény
6. Fényév távolság
7. Csak egy Rockzenekar
8. Kiáltunk az égre
9. Mindenki Egyért, Egy Mindenkiért
10. V. Magyar tánc (instrumentális)
11. A Játék neve
12. Holnaptól minden más

Két dal első hallgatásra a fülembe mászott: a többi csak másodikra. Igazi mesterművek. Paksi és csapata most is kitett magáért. Az eredmény magáért beszél.

Egy pár oldal már megosztotta: ITT megtalálhatod. Nem saját feltöltésem. A köszönet az eredeti feltöltőt illeti. Jó ZENE-hallgatást hozzá!

2009. szeptember 4., péntek

Nyirő József - Az én népem

Mindenkinek ajánlom ezt a székely klasszikust. Aki nem olvas, olvasson. Aki nem olvashat, az legalább hallgassa meg hangoskönyvben! ITT megtalálható. Letöltés után winRar-al lehet kicsomagolni. (Ha nem kapnád a listában: NJ - AEN.rar - alulról az ötödik fájl, az ikonra kattintva tölthető). Jó olvasást, illetve hallgatást.


A komor társadalomszemléletű író talán csak az Istentől kapott méltóságunkban hisz. Erre utal az epizód, mely azt ábrázolja, hogy a románok temetik el a területükön talált székely legényt és vigasztalják a sírjához vándorló édesanyát, s a másik, amikor a főhős a román szolgabíró keresésére indul a hóviharos ítéletidőben az erdőbe, noha az tönkretette a házasságát, fenyegeti a magyar iskola létét. Még jó, hogy Nyírő világképében van némi esély, hogy az irgalmatlan szegénységen és nemzetiségi torzsalkodásokon felülemelkedve győzhet a belénk plántált isteni szolidaritás.
Megdöbbentő regény.


(részlet)


"Napok múlva azzal állított be a vén Sala a paphoz, hogy pár szava volna.
–Tessék, tessék! – dédelgette a pap az Istentől meglátogatott székelyt.
Vén Salának ég a szájában a szó, olyan lelkiből szeretne a fiáról beszélni, mégis azt mondja:
–Voltam a baróti vásáron. Elhajtám a két ökrömöt…
A pap nem szól, a székely mondja magától tovább:
–Gyenge vásár volt. Nincs ára a marának…
Nem illik ajtóstól rontani a házba, azért kerülgeti így messziről a fia dolgát, mert azért jött. Meghányják-vetik hát a vásár dolgát, hogy azt a két szép, drága ökröt hétezörért kelle elvesztegetni.
–Az elég baj! – érez együtt az öreggel a pap.
–Baj! – sóhajt a székely. – Most már nem tudjuk kiásatni a Danit… Ott kell hagynunk, ahol van.
–Haza akarta hozatni? – érdeklődik a pap.
–Úgy beszéltük meg az asszonnyal, de a két ökör árából nem futja.
–Földben van ott is! – vigasztalja a pap.
–Föld, föld, azt szokták mondani, de az nem mindegy… Én csak nem szólok az asszonynak, de nem mindegy… Mégis más volna, ha itthon nyugodhatna. De ha nem lehet, hát nem lehet!... Erre mást határoztunk.

–Mit?
Megremeg az ember hangja.
–El kellene temettetnünk!
–De hiszen el van temetve! – lepődik meg a pap.
–El románul, de nem magyarul, a mi hitünk szerint!... Nem sokat érthetett belőle szegény Dani! Hiszen jól tudja a tiszteletes úr, hogy éppen a román nyelv miatt volt a nagy baja. Azzal nem tudott sehogy sem megküzdeni… Másképpen esik a sírban nyúguvás, ha az embernek hazai szóval vetik meg a feje alját. Hát ezért gondoltuk, hogy ha a tiszteletes úr velünk jönne, s eltemetné.
Veséig átjárta a papot az egyszerűen mondott igazság.
–Elmegyek! – ígérte meg és úgy nézett fel a vén székelyre, mint magára a nagynyugalmú Istenre.
Így mentek el hárman az ökör árából eltemetni szegény Danit.

Három árva madárka volt a három székely a román falucskában. Öltözetük, beszédük feltűnést keltett, de egészen átmelegedtek a népek, mikor megtudták, hogy miért jöttek. Az asszonyok elsajnálgatták a Dani édesanyját. Semmi baj nem volt amiatt, hogy nem értették egymás nyelvét. Eleinte a pap fordítgatta a román szót magyarra, a magyar beszédet románra, a végén azonban már nem győzte, de nem is kellett. Rózsi nénémet az asszonyok, Sala bácsit a férfiak vették körül és olyan tisztességesen elbeszélgettek, mintha jól értenék egymás nyelvét. Ez az alatt történt, amíg a pap a hivatalos dolgokat igazgatta.
–Az Isten fizesse meg maguknak jóemberek, amit az én drága fiammal tettek! – hálálkodott Sala néni.
A katrincás román asszonyok csak bólogattak, s visszafeleltek románul, hogy: – Szegény édesanya! – Megsimogatták a ráncos kezehátát, a vállán a gyászruhát és csodálatosan sok szép érzés látszott az arcukon. Nem voltak ők akkor sem románok, sem magyarok, hanem édesanyák voltak mind. Egyiknek Danija, a másiknak Juonja volt, de mindenkinek a szívéből szakasztott gyermeke, és a gyűlöleten, politikán túl mély emberi bölcsességgel egyek voltak az élet nagy titkának komoly valósága előtt.
A férfiak megcsodálták a kopjafát, amit szépen, csillagosan kifaragva, ragyogó színekkel megírva hazulról hozott Sala bácsi a Dani fejéhez. Sillabizálgatták a feliratot is: „Itt nyugszik Sala Dániel”.

Mikor eljött a temetés ideje, az öreg székely a vállára emelte a nehéz kopjafát és megindultak a hegyen fekvő kis temető felé. Úgy vitte, mint maga Jézus a keresztfát. A falu népe a nyomukba szegődött és gyászmenetben kísérte őket. A hegy alatt aztán a román férfiak elkérték a nehéz cserfa fejfát az öreg embertől és ők hozták kíméletesen, szépen, megbecsülve és senkinek sem jutott eszébe, hogy vonakodjék tőle, mert magyarul volt rajt az írás, hogy: „Itt nyugszik Sala Dániel”. Szeretettel és becsüléssel fogadták be a temetőjükbe és maguk helyezték el a diák fejénél, mint az édes anyanyelv drága tanújelét. Sala bácsi is levette a föveget tiszteletadásként a román temető kapujában és ő is kisillabizálta a fejfák, mohos kövek írását, hogy: „Aici odihneste…”, ő is tudta, hogy a két írás egyet teszen, és békésen nyugszanak egymás mellett odalenn a föld alatt magyar, román.

Erre gondolt a pap is és keserűen, fáradtan panaszolta magában, hogy miért nem tudnak ilyen békésen élni a föld felett is, pedig bizony ide fognak jutni azok is, akik a gyűlöletet hirdetik más népek ellen, hogy ezzel saját népüket taszítsák halálba.

A kis román temető pedig fehér volt a hótól, csendes a halál öröknyugalmától és békességétől.

Az egyszerű román férfiak, nők bizony egy szót sem értettek belőle, mikor a szegény Dani fejénél, mint az élet és szenvedés fekete felkiáltó jele kinyúlt palástosan az idegen pap és magyarul felkiáltott az Istenhez és lekiáltott a sírba; de alázattal és fájdalommal mindannyian meghajtották fejüket és saját szívüket is hozzáértették a magyar fiú kicsi sírhantjához, a maguk hitével keresztet vetettek, a maguk nyelvével örök nyugodalmat kívántak neki. Az öreg székely ember egyszerű bölcsességgel még csak annyit mondott:
–Testvérek, ez a ti földetek, de az én fiam nyugszik benne. Viseljétek gondját!
A románok bólogattak hozzá és meghatottan végighallgatták, mikor a szerencsétlen édesanya leroskadva a Dani sírjára, leszólott a koporsóba:
–Mi vagyunk itt, lelkem: édesapád, s édesanyád! A tiszteletes úr is eljött, hogy eltemessen s imádkozzék érted… Halálunkig megszomorítottál minket, édes fiam. Oh, hogy tehettél ilyent!... De tőlünk a halál sem szakaszthat el. Édesapád a baróti vásáron eladta a két ökröt, hogy eljöhessünk hozzád, s megadhassuk neked a végtisztességet, de – minek nekünk ökör, minek nekünk akármi, ha te nem lehetsz velünk… Jaj Dani, Dani, nem gondoltál az édesanyádra, mikor effélét tettél!... Jaj Dani, Dani, beh megszakasztottad az én szívemet!... Eléggé bánjuk lelkem, hogy legalább a hóttestedet nem vihetjük haza, de az ökrök árából nem futotta, te jól tudod, hogy milyen szegények vagyunk, milyen nehéz így es az életünk… Így hát itt kell, hogy hagyjunk, de te itt es az én ékes, drága fiam maradsz, s ezek a jóemberek ügyelgetnek reád… A falu tisztel, Dani, s mindenki megsiratott, s mindenki azt mondta, hogy hol volt az eszed Dani lelkem, hogy ezt tetted magaddal!... Valami lett volna úgyis, ha nem is tudtad megtanolni a román nyelvet… Már mindegy no! Hiába panaszkodom, ezen már úgy sem tudunk segíteni. Nem is azért mondom, hogy szemrehányást tegyek neked, de ki kelle valamiképpen a szívemet önteni… Mi most hazamegyünk arra a kis időre, ami még nekünk hátra van. Azután úgy is találkozunk… Viseld jól magadot lelkem fiam, légy engedelmes, szófogadó ezután is, s édesapáddal együtt sokszor csókolunk. Az Isten adjon neked örök nyugodalmat!

A megtört öregasszonyt a pap ölelte fel a földről és vezette el. A nép szintén haza oszlott a temetőből. Vén Sala intett a papnak, hogy csak menjenek, mindjárt jön ő is.
Megvárta, míg egyedül maradt a temetőben, s mikor nem látta, nem hallotta senki, ő is kiegyenesedett a sír fölött, s komoran leszólt a fiához:
–Dani!... Pár szóm volna hozzád!...

A havazás erősödött, s a táncoló, kavargó, puha hó lassan temetni kezdette a temetőt."

2009. szeptember 2., szerda

Fotópályázat - a legjobb fotók Udvarhelyszékről




Fénykép - Fénykép!!

Épp rész veszek egy fotós pályázaton. Kilenc képemet neveztem be. IDE kattintva láthatod. "csikiarpi" név alatt találhatod meg. És ha tetszik, szavazz is a képeimre.