2010. március 24., szerda

Hogyan lettem én román...



Karácsony után új személyazonossági igazolványt kellett csináltassak. Amikor kézhez kaptam megdöbbenten tapasztaltam, hogy ezen túl a kegyes román állam megajándékozott immár nemcsak román állampolgársággal, de román nemzetiségűként is könyvelt el, így ha külföldre megyek immár nemzetiségemet is románnak fogják tekinteni. Pedig a kettő nem egy...

Állampolgárság még érthető, ha határokban gondolkodunk román állampolgár vagyok, mivel valamikor a trianoni békediktátum után egész Romániát Erdélyhez csatolták... A román állampolgárságba beleszülettem akaratomon kívül.
Na de az, hogy nemzetiségem is román legyen már felháborító: székely vagyok, s nem is leszek más, Isten engem úgy segéljen.
Az történt ugyanis, hogy az Európai Bűnszervezet kérésére ezentúl a személyi igazolványban fel kell tüntetni, hogy az illető mely állam tagja. Ez eddig rendben is lehet. De mi van, ha egy romániai állampolgár történetesen magyar vagy székely? A román "cetatenie" szó tényleges értelemben kifejezi ugyan, hogy valaki egy államhoz tartozik, tehát állampolgár, de egy gyenge fordító ezt "nationalite", "nationality"-ként fordította idegen nyelvre. Amit bárhogy nézegetünk is, vagy fordítgatunk-ferdítgetünk csak nemzetiséget jelent. Ha egy német elkéri a személyimet és belenéz nyugodtan lemocskosoláhozhat, s még rám is foghatja, hogy én azokhoz tartozom, akik megették pár éve a Schönbronn kastély parkjában található tó hattyúit. Nincs appelláta, csak keservesen lehet majd elmagyarázni, hogy nekem semmi közöm a románokhoz, igaz, hogy ott lakok, de nem vagyok én román.
Ilyen apró dolgokon múlik, hogy mi székelyek lassan de biztosan hivatalosan is románként legyünk bejegyezve és nyilvántartva. Az, hogy nem beszélünk románul már csak hab a tortán.
És ne felejtsük el azt se, hogy Nemzeti Ünnepünk alkalmából ravasz államunk elnöke még nagy szavakat hangoztat, hogy a romániai magyarok büszkék kell legyenek román állampolgárságukra... Na ezt neked államelnök. Mire legyek büszke? - talán a román dicső múltra, összetákolt, szedett-vedett történelmükre, Draculára vagy a román vendégmunkásokra, akik ahol tehetik lopnak és rabolnak?
Én megmaradok székelynek, arra igazán büszke lehetek, hun-szkíta őseimre, Attila királyra, több ezer éves rovásírásunkra, székely hagyományainkra és kultúránkra stb.

Autonómiát Székelyföldnek, nem csak kulturális de politikai szinten is. Székely állampolgárságot és személyi igazolványt! Adja az Isten, hogy minél előbb útlevéllel mehessünk a román fővárosba.



Ehhez kapcsolódó cikk ITT

2010. március 23., kedd

Tavaszi szántás






2010. március 16., kedd

Talpra Magyar - Botond előadásában

2010. március 4., csütörtök

Várbemutató – Zete vára (Cikkem az erdely.ma oldalon)

Kis terjedelmű sasfészek volt. Északi oldala szélesebb körív, hegynyak felé, keskenyebb, itt a Deság hegye a leginkább megközelíthető, itt hármas fal és sáncok adták az erősségét a várnak, a majdnem függőleges hegyhomlok, a hosszabb, jobb és baloldalt egy-egy erősített fallal védték. Jelenleg kevés maradványa van, a leomlott falak domborulata észlelhető.

(...)

Zeta várának mondája

A monda szerint a várat egy Zeta nevű büszke nagyúr építette, nem sokkal az után, hogy a magyarok keresztény hitre kezdtek térni. Fényes, nagy palotája volt neki Cseleházán, azt azonban földig rombolta és várat épített a falu feletti hegyen, hogy ne tudják ráerőltetni az új vallást.

Zetának két lánya és egy fia volt. A lányok fenn laktak a várban, de a fiú ritkán ült otthon, sok háború volt, állandóan csatákban vitézkedett. Sokáig hírt sem hallottak felőle, aztán váratlanul hazajött. De akkor már áttért a keresztény hitre. Próbálta rábírni konok apját és lánytestvéreit, térjenek át ők is az új hitre. Ők azonban hajthatatlanok maradtak. A büszke várúr megátkozta az ősi hitét megtagadó fiát és új Istenét. Abban a pillanatban akkorát dördült az ég, hogy a szikla megrendült belé, a büszke vár összeomlott maga alá temetve az öreg Zetát és két lányát. Csak a fiú menekült meg: fehér lovával leugratott a vár fokáról, és semmi baja nem esett. Az összeomlott vár maga alá temette a dölyfös nagyúr rengeteg kincsét is. Az omladék alatt, nehéz vasajtó mögött van ma is Zeta tengersok kincse. Ez a vasajtó minden évben egyszer megnyílik, Szent György napjának éjjelén…
Sok száz esztendő múlt el Zeta várának összeomlása óta, s Szent György napján sok ember próbált már szerencsét, de aki egyszer bement a vasajtón, többé nem került vissza. Mind azt szerették volna, hogy a tenger kincset egyszerre hozhassák ki. Ám mire összeszedték a
sok kincset és kifelé indultak, a vasajtó már bezárult, s többé nem látták az áldott napsütést. Élt azonban 200 évvel ezelőtt egy Botházi nevű ember, aki elhatározta, vele nem fog megtörténni ugyanaz, mert ő csak egy tarisznya aranyat hoz majd ki. Eljött Szent György napja, éjfélkor szörnyű nagy lángokat vetett a vasajtó és mindjárt ki is nyílt, rettentő dübörgéssel. Botházi ott volt idejében, be is lépett nagy bátran. Szeme-szája elállt a csodálkozástól: a nagy pince tele volt arannyal, ezüsttel, gyémánttal, szinte megvakult a csillogástól. A nagy halom kincs tövében Zeta lányai aranyhímet varrtak. Serényen nekifogott és egykettőre telemarkolta tarisznyáját arannyal. De a kapzsiság ördöge nem hagyta nyugton, lekapta fejéről a kucsmáját és telemerte azt is. Aztán még a zsebébe is gyömöszölt két marék kincset. Csak akkor tért észhez, amikor a lányok megkérdezték, velük akar-e maradni. Futott ki a pincéből, ahogy csak bírt. De éppen akkor, amikor fél lábbal már kilépett az ajtón, nagy robajjal becsapódott a vasajtó s odacsípte a másik lábát. Kihozta a kincset, de egyik lába ott maradt. Meggazdagodott Botházi, de nem volt Isten áldása rajta: ahogy jött, úgy el is ment a sok pénz, s Botházinak nem maradt semmije, csak csúfneve: Sánta Botházi. Azóta békén varrhatnak aranyhímet Zeta lányai, nem háborgatja őket senki.

Teljes cikk ITT.

2010. március 1., hétfő

Háború a nemzet ellen I-IV.


Jelenczki István új dokumentumfilnje azt a történelmi folyamatot mutatja be, ahogyan a belső és külső hatalmi erők felszámolták a nemzeti vagyont, átjátszották és játsszák át mindazt az örökölt és megtermelt tulajdont, amit őseink évszázadokon át létrehoztak.

A filmben közreműködtek: Ángyán József, Bencsik János, Bencze Izabella, Bogár László, Éger István, Hunyor Erna, Kovács Zoltán, Mándoki Andor, Molnár Oszkár, Molnár V. József, Papp Lajos, Tóth Zoltán József, Varga Csaba, Varga István, Zlinszky János.

Az interjúkat és a montázsokat készítette, a filmet rendezte: Jelenczki István
Operatőr: Jelenczki István, Kőrösi András MOT
Producer: Jelenczki István
Munkatársak: Heves László, Tárkányi Ferenc
Hangmérnök: Várhegyi Rudolf
Vágó: Tombor Andrea
Ének: Benkő Ágnes, Benkő Dóra Rózsa, Raksányi Boglárka
Zeneszerző: Hortobágyi László

Interneten talált LINK

Töltsétek le minél többen!!