Szüreti felvonulás Zetelakán

Zetelaki kapufelirat

Ezer székely leány

Ezer Székely Leány Napja 2011

Petőfi Sándor - Nemzeti dal

Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta, eredetileg arra a népgyűlésre, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.

A "Nemzeti dal" első nyomtatott példánya, Petőfi Sándor keze írásával:
"Az 1848 március 15.-én kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott
példány, s így a Magyar szabadság első lélekzete.
Petőfi Sándor"

A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtattatott az elfoglalt Landerer-nyomdában (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a verset és emlékezetből diktálta le). A versből több ezret szétosztottak a nép között.
A hagyomány szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva elszavalta az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt, Petőfi azonban visszaemlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elszavalta a verset; itt feltehetőleg beszédet mondott, csak az utókor emlékezetében állt össze a múzeumlépcsőn verset szavalás legendája.
A Nemzeti dal műfaját tekintve induló, karddal. A szöveg dialógusként jeleníti meg a költőt és a mondataira felelő tömeget az újra és újra visszatérő refrénnel. A párbeszéd jellege annyiban módosul, hogy a megszólító és megszólított nevében egyaránt többes szám első személyű igealakokat használ.
Hangneme, mozgósító felhívása alapján a kiáltványversek sorát is gazdagítja. A Nemzeti dal egy alkalmi vers, egy meghatározott eseményre, alkalomra íródott.
A mű tematikailag alapvető ellentéteken épül. A költő a dicső, fényes múltat, a szabadságot állítja szembe a jelen szégyenteljes rabságának ábrázolásával. Majd ezt követően utal a jövőre, a feladatra, amely nem más, mint e rablánc lerázása.

Szános fogat

Németországból haza - Interjú a Polgári Élet hasábjain

A régi zetelaki római katolikus templom (1755-1914)

Az 1755-ben épült templomot 1914-ben bontották le, melynek helyén ma egy kőkereszt áll.

Aprószentek ünnepe Zetelakán

Tél Zetelakán

Oroszhegyi naplemente

A hely, ahonnan elindulok

Zetelaka

A Zetelaki Gát

A zetelaki gát - Variációk egy témára

A képek készítésének időpontja: 2010. október 10.

Piros-fekete arcú bogár

Szinesztézia: Játék fényekkel, hangokkal és illatokkal

A berethalmi „békítő szoba“

Erdély szerte számos furcsasággal és érdekességgel találkozunk. Utóbbi időben tanulmányaim folytán sokat foglalkoztam a szászokkal. Így figyeltem fel egy olyan szokásra, amit Berethalmon sok száz éven át gyakoroltak.

A berethalmi templom – mint az erdélyi szász templomok általában - egy erődített vártemplom, tornyokkal, masszív falakkal körülvéve. Az odalátogató két torony közt egy kis építményre lehet figyelmes. Úgy néz ki, mint egy kis kerti lak, ami nem illik bele a képbe. Ez a kis építmény a „Scheidungshaus”, a „Válóház”, benne a „békítő szobával”.

A szász, akárcsak a székely rendtartó nép volt. A falu lakossága ebbe a házba zárta be a válni kívánó, össze nem férő párokat. Két hetet kellett eltölteniük egy ágyban, egy kenyéren. A szoba meglehetősen kicsi egyetlen személy számára van bebútorozva, benne asztal, szék, egyetlen étkészlet.

Az, hogy ennyire hatásos volt ez a szász lelemény, tanulság a mai kor számára is. Négyszáz év alatt egyetlen válás történt Berethalmon.


Ne gondolja senki, hogy a középkor folyamán azért volt kevesebb a válás, mert kevesebb volt a konfliktus, a meg nem értés. Előítéletekben sem volt hiány, a falu száján mindig beszédtéma volt az összeférhetetlenség.

És ma? Statisztikák elrettentő képet nyújtanak. Nem is jó beszélni róla, hány házasság végződik válással.

A berethalmi megoldás viszont évszázadok során hatásosnak bizonyult…

Csiki Árpád
(fotók: Wikipedia, Szász Csaba)

Bécs - Schönbrunn palota és kert