Szekelyfold folott (Szekely golgota reszlet)

A tatárlakai korong

Az ősmagyar rovásírás legrégebbi emléke a 6500 éves, tehát újkőkori tatárlakai agyagkorong, amelyet N. Vlassza, román régész 1961-ben talált az erdélyi Tatárlakán egy sírban, férficsontok mellett.

A lelet rendkívüli jelentőségének több oka van. Egyrészt igen korai kárpát-medencei írásbeliséget bizonyít, mivel helyi agyagból készült. Másrészt három betű az ősmagyar rovásírásból felismerhető, ezek a Z, Ny és Gy. Nagyon fontos, hogy pont az Ny és Gy jelek maradtak fenn a korongon, mert ezek a hangok a Ty-vel, Sz-szel, Zs-vel, Cs-vel együtt nyelvünk hangkészletének legősibb rétegéhez tartoznak, mivel az etnogenetikailag fiatalabb, de később a közelünkben élő népeknek, keltáknak, etruszkoknak, pelazgoknak, főniciaiaknak ezekre a hangokra nem volt jelük, ezért feltehetően hangkészletükben sem szerepelt.

A korong igazolja, hogy kárpát-medencei jelenlétünk nem a 896-os honfoglalással kezdődött. Az is rendkívül fontos, és talán ez magyarázza, hogy a hivatalos tudomány elhallgatja leletünk jelentőségét, hogy a korong és a mellette lévő két másik téglalap alakú agyagtáblácska 1000-1500 évvel idősebb, mint a hasonló képjeleket tartalmazó sumér agyagtáblák az al-ubaidi és uruki kultúrát követő Jemdet-Nasr korszakból. Ez azt jelenti – és erre már Torma Zsófia és Fehérné Walter Anna is rámutatott, hogy rokonság áll fenn a kárpát-medencei és a sumér írásbeliség között, sőt a Kárpát-medence a kiindulópont.

(Friedrich Klára)

Döbbenet: Román “történészek” szerint a rovásírást is tőlük vettük át

Az oly nagy becsben tartott rovásírást a székelyek dák írásból koppintották, állítja a Libertatea napilap mai száma. A lap a Brassó és Kovászna megye határában lévő Székelyföld pannót határjelzőként írja le, amely elválasztja Hargita és Kovászna megyét Románia többi részétől, és annak rovásírásos feliratát veszi górcső alá.

A cikk írója azt állítja, „a magyarok úgy tartják, hogy ezeket a betűket a székelyek találták ki a középkorban, de csak szórványosan használták, és igen kevesen maradtak azok, akik ismerik is a rovásírásnak nevezett ábécét”. Vasile Maierean és Dan Dulciu titkosírás szakértők leújabb munkája, A román titkosírás története is tartalmaz egy fejezetet a székely rovásírásról, amelyről azt írják, nem is székely, hanem egy nagyon ősi írásmódból származik, amelyet Románia területén találtak fel. Ezt azután átvették a dákok, utánuk pedig a románok, akik a középkorig ezt használták, és tőlük vették át a székelyek, írja a lap a könyvre hivatkozva.

A könyv szerint a 42 jeles székely ábécé 12 jele megegyezik a hétezer évesnek tartott alsótatárlakai leleten talált írással. A lap azt állítja, ehhez a székelyeknek nem lehet közük, mert írásuk csak 800 éves, és a Kárpát-kanyarban telepedtek le. Azt viszont nem említi, hogy a honfoglalás időszakában székelyek voltak Nyugat-Magyarországon is, és évszázadokig éltek a Fehér megyei Aranyosszéken, ugyanannak a megyének a területén, ahol megtalálták a több mint hétezer éves írásmintát.

Hétezer éves ABC

1961-ben a Fehér megyei tatárlakán három, piktografikus jelekkel diszített agyagtáblácskát találtak. A kutatók között máig komoly vita folyik a korongok életkorát illetően. Mivel az eredetileg kiégetetlen táblákat nem sokkal feltárásuk után kiégették, az azóta kidolgozott kormeghatározó csúcstehcnológiai módszerek esetükben nem alkalmazhatóak. A kutatók nagy része mintegy hétezer évesre becsüli a lelet korát.

Ebben az esetben a tatárlaki korongok az eddig ismert legkorábbi írásos emléket jelentik. A lelet érdekessége, hogy a táblácskákon az ősi székely rovásírás 12 betűje is felismerhető.

(tortenelemportal.hu manna.ro)

Emberek a havason (1942)

Emberek a havason
fekete-fehér, magyar filmdráma, 103 perc, 1942

A film égetett angol feliratot tartalmaz!!!
Görbe János (Gergely)
Szellay Alice (Anna)
Ferenczi Péterke (Gergő, a gyermekük)
Bihari József (Üdő Márton)
Makláry János (kalauz)

Erdélyi havasok. Felhők, fenyők, kis ház. Itt él Csutak Gergely székely favágó a feleségével, Annával és Gergővel, a kisfiúkkal. A táj szépsége, a természet közelsége mégsem hoz töretlen boldogságot. A szép fiatalasszonyra szemet vet a munkaadó, míg férje távol van. Anna elmenekül, de a szakadékba zuhan. Gergely halálos bosszút áll. Bebörtönzik, de amikor lehull a hó és jön a karácsony, megszökik, hogy ajándékot adhasson a kisfiának, a kicsi Gergőnek...

Szőts István 1942-ben forgatott Emberek a havasonja az egyetemes filmművészet világszerte becsült darabja. Szerepe volt az olasz neorealizmus zászlóbontásában. Azóta sem nagyon fordult elő, hogy fontos iskola kibontakozásához teremtő inspirációkkal járultunk volna hozzá. Új időszámítás kezdetét jelenti a magyar film történetében.

Az Emberek a havason témája Nyírő József novellája alapján a társadalmi egyenlőtlenség, a kiszolgáltatottság, a megalázottak és megszomorítottak világa. Szőts István költői magasságokba emeli az elbeszélést. Megejtő közvetlenséggel és őszinte rokonszenvvel viszi vászonra a havasok hőseit, s eszményeket is ebben a puritán szférában talál ilyen az önfeláldozás, a tisztesség, a becsület, a szolidaritás. A romantikus szemlélet és a keserű antikapitalizmus sajátos jelképekbe ágyazott. Görbe János, Szellay Alice és Bihari József színészi teljesítménye nagymértékben járul hozzá a film magas hőfokához. A rendező a vizualitás nyelvén fogalmazta meg azt, amit pályatársai szavakkal sem voltak képesek életre kelteni.

(részlet)



Letöltés: ITT (cinemastore.hu link)

Virtuális séta a Székely Nemzeti Múzeumban

A Székely Nemzeti Múzeum főbejáratának felirata

Aki teheti, látogasson el Sepsiszentgyörgyre, hogy megtekinthesse élőben, de addig is az alábbi linkre klikkelve bejuthattok a Székely Nemzeti Múzeumba és tehettek egy virtuális sétát!

http://www.sznm.ro/tour/

Használjátok majd a kis ikonokat és a megjelenő színes pontokat! Így nem csupán a múzeum külső, hanem a belső, pazar, gazdag világában is gyönyörködhettek!

A Székely Nemzeti Múzeum

Wass Albert Minden Verse

Wass Albert - Minden Verse

Wass Albert - Válogatott magyar mondák és népmesék (pdf)

Wass Albert - Válogatott magyar mondák és népmesék

Horthy Miklós: Emlékirataim - 1953 (pdf)

Horthy Miklos - Emlekirataim - 1953

Kiszely István: Táltos vagy sámán?

„A táltosok azok voltak, akik a
magyarság »kusza és véletlenszerű
« szellemvilágát a Magyarok
Istene alá rendezték.”
(Harangozó Imre)

Az ősmagyarok vallása, a kereszténység előtti hitvilág nagyrészt ismeretlen, egységet nem alkotó mozaikokban maradt fenn. Theophülaktosz Szimokattész (Kr. u. 575-630?) írja az Oikumeniké hisztoriában, hogy a „turkoknak papjai vannak”; nevüket – a táltost – régi nyelvünk „őseink bölcsei és papjai” jelentésben megtartotta.

A korai egyistenhitű vallás és eleink világképe a magyar nép mentalitásában még ma is él, töredékei megkereshetők a néphit, a népmese, a népdal és a népszokások körében. Újabban – egy szerencsétlenül megfogalmazott és félreérthető magyar püspökkari körlevél okán – egyre gyakrabban kerül szóba eleink Szent István előtti vallása. A témát sok szakember is egyszerűen a samanizmus tárgykörébe utalja, ami felületesség.

Táltosaink sajátos hagyományokat gyakorló emberek voltak, akik nem hasonlíthatók Európa pogány népeinek sámánjaihoz, varázslóihoz. A magyarság táltosainál azonos szerepet játszott a kiválasztottság és a szakmabeli ismeretek tudatos megszerzése. A tudományok és a nép nevelése a táltosok kezében volt, őket tartották áldozatok és könyörgések által közbenjáróiknak az Egy Istennél. Nem tépett farkasbőrbe öltözve, dobolva, fejükön szibériai agancsokat viselve, nem révülve és földöntúli lényekkel viaskodva látták el feladatukat, hanem munkájukat és hivatásukat; mai értelemben leginkább vezetők tanácsadóinak és gyógyító embereinek lehetne nevezni őket.

Egy ízben Kan Loában tartózkodtunk a sárga ujgurok vezetőinél, amikor jugar barátaink közölték, hogy van egy betegük, és hamarosan megérkezik a gyógyító emberük – a táltosuk. Hamarosan jött egy szerény, alacsony termetű, farmernadrágba és csíkos, rövid ujjú ingbe öltözött férfi, akinek első útja a jurtában lévő tűzhöz vezetett, majd elfordulva valamit cselekedett.

Odament a beteghez, fülét, megtapogatva, tüdejét, szívét meghallgatva, hasát megnyomogatva halálpontos diagnózist adott. Kis nemeztáskájából kivett gyógyfüveket (mindig 77 félét hordanak magukkal), adott belőle a betegnek, majd ott ült még legalább fél órát az ágya mellett. Amikor mindezt befejezte, megkérdeztem tőle, hogyan gyógyít? Elmondta a titkait. Először pontos diagnózist ad azzal, hogy beleéli magát a beteg helyzetébe. Ha az illető valóban beteg, meg kell gyógyítani, tehát ad neki gyógyszert. Azért ült hosszasan a beteg mellett, hogy akaratát át tudja adni, a páciens akarjon meggyógyulni. Megérkezésekor azért ment először a tűzhöz, hogy egy vörösen izzó kiskanalat nyelvéhez érintsen, mondván: csak akkor van elég erő benne, ha a tűz nem égeti meg a nyelvét. Ez a hármas gyógymód a fejlett mai orvosi gyakorlatnak is megfelelő.

Badiny Jós Ferencnél olvassuk a következőket: „Ősi hitvilágunk papjai azonosak a jogur kamokkal, de ezek nem sámánok. Lehet, hogy az elmúlt 1500 év alatt már elfelejtették ősi hitünk egy részét is, és tudásuk beszűkült, de a gyógyítást ma is végző tudós és a varázslatot végző sámán között óriási a különbség… A mágus vagy táltos működésének alapja nemcsak hitbéli. Nemcsak az Isten ismérve, hanem beletartozik a tudás és a másikról való gondoskodás, tehát a gyógyítás; a természeti erők felismerése és használata…”

„Az a felfogásunk – írja László Gyula – hogy a sámánhitben nagy szerepet játszik a különböző mérgező anyagok által felidézett látomásvilág, de ilyenféle nyomokat táltosainknál nem találunk. Ők különös adottságú, nagy műveltségű egyének, a fejedelmi udvarokban nagy méltóságra is juthattak (mint az avar Bokolabra). Táltosaink ismerték a gyógyfüveket, és hasznos tanácsokkal szolgáltak az uralkodóknak, de a betegeknek is, de a táltos sohasem volt a világnézet vagy az egészséges hit megtestesítője.”

Történelmünk fontos rendezőelve a táltoshagyomány, amit a mai történetírás nem vesz figyelembe, az idetartozó krónikás forrásokat ellehetetlenítik, mert nem tudnak mit kezdeni velük. Pedig a csodaszarvasmonda, a turulmonda, a Szent László mondakör mind ebbe a témakörbe tartozik. Nem lehet azt mondani, hogy a táltos őseink papja, hiszen népünk emlékezete a táltos rendbe valónak tekinti az összes Árpád-házi királyunkat, sőt királyaink javarészét Mátyás haláláig, pedig ők keresztények voltak. Itt van a lényeges különbség a táltos és a sámán között. Míg a sámán egy kis lélekszámú nép, törzs gyógyító embere, a táltos lehet egy európai birodalom keresztény királya is.

Honfoglaló őseink táltosainak, mint a törzs legszűkebb vezetőrétegéhez szorosan hozzátartozóknak, módjukban állt más kultúrák vallásaiból, papjainak tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenni.

Demokrata
2009:50. szám
Kiszely István

Nyirő József: Isten igájában (mp3)

Nyirő József
Isten igájában
(hangoskönyv)


Felolvassa: Szoboszlai Éva


Az író alteregója – Hargithay József – nem elhivatottságból, hanem kötelességtudatból lesz pap, hogy özvegy édesanyját és testvéreit eltarthassa. Már a szemináriumban gyötri az önvád, hogy csupán képzeli vagy hazudja hivatástudatát. Később, fölszentelt papként eszmél rá, valójában székely népét kell szolgálnia, a nyomorúságban vergődő, mindenkitől kiszipolyozott, senkitől nem segített erdélyi magyarságot. Átéli a faluban a háború kitörését, a lelkesedés első mámorából való irtózatos kiábrándulást, a szörnyűségek szörnyűségének igazi arcát, a front mögötti életet, a nyomorult kis falu szenvedését, ahol ő is mint plébános folytonos nyomorban él, a nép naiv felbuzdulásait és hálátlanságait, a hadikórház borzalmait, aztán a végleges katasztrófát, a román imperiumot, a magyar sors veszendőségét. Megismeri a gyöngeség és az áldozatosság riasztó és nemes példáit, a kitaszítottságot és a fölemelő szolidaritást, hiszen semmiféle ágában a magyar törzsnek nem él ez a szolidaritás olyan mélyen és közvetlenül, mint a székelyben. Végre egy tiszta, szenvedélyes szerelem leszakítja róla a reverendát, amelyen kezdettől fogva hasadások voltak, kilép a papi rendből, s új hittel új életet kezd akkor, amikor rémült tömegek menekülnek Erdélyből.

Nyirő József súlyosan átélte az erdélyi magyarság minden időben fájdalmas kiszolgáltatottságát, elesettségét, kihasználatlan jóakaratát és tehetségét, így a cselekvő emberség és a közösségi értéktudat jegyében alkotta meg élete egyik legjelentékenyebb művét, a két világháború közötti magyar próza sikeres, nagy hatású darabját.


Download 565 MB MP3/ZIP:

• http://data.hu/get/2281168/Nyiro_Isten.igajaban.z01
• http://data.hu/get/2281159/Nyiro_Isten.igajaban.z02
• http://data.hu/get/2281164/Nyiro_Isten.igajaban.z03
• http://data.hu/get/2281157/Nyiro_Isten.igajaban.z04
• http://data.hu/get/2281166/Nyiro_Isten.igajaban.z05
• http://data.hu/get/2281158/Nyiro_Isten.igajaban.zip

Nyirő József: Az én népem (mp3)

Nyirő József
Az én népem
(hangoskönyv)


Zordonabbul és mégis megbékéltebben, megrázóbban és megnyugtatóbban még nem rajzolta meg soha senki a magyar kisebbségi élet sorsát, mint Nyirő József Az én népemben. A regényben két világ feszül szembe egymással a két háború közötti Székelyföldön: a román jegyzők, csendőrök, szolgabírók és pópák uralma, amely mohón igyekszik elorozni mindent a székelyektől, és a mélységekben ott munkál az emberekben az ösztönös humánum, amely az ellenséget is emberszámba veszi, segíteni próbál rajta. A regény főhőse, Botár Béla, küszködő, megcsalt, meghurcolt református pap, havasi viharban indul annak a román szolgabírónak a keresésére, akinek személyes indokból a halálát kívánhatná. Elszerette a feleségét, a kétgyermekes papnét, és úri modora ellenére a legagyafúrtabb és legaljasabb módszereket veszi igénybe a pap elpusztítására. Botár Béla nem tehet másként, erre kötelezi a lelkiismerete, Isten parancsai, az emberi hagyomány. Olvashatjuk a regényt szerelmi történetnek. Olvashatjuk költői vallomásnak az anyaföld iránt érzett szeretetről, a csak azért is helytállásról. De ott rémlik mindezek mögött a magyar tanítóból románná lett renegát emberi tragédiája is. Nyírő, a realista, érzékelteti, hogy milyen szörnyű nyomás nehezedik a tanítóra, valósággal az éhhalál elől menekül a románosodás csapdájába, de a román hatalomnak csak addig van szüksége a felajánlkozására, az ő románságára, amíg sikerül megszereznie a magyar iskolát, megsemmisíteni az anyanyelvű oktatást. Az iskolájukból kiebrudalt magyar gyermekeknek nem marad más fegyverük, csak az imádság. Mondják a Miatyánkot, újra mondják, ebbe kapaszkodnak. A felnőttek másként válaszolnak az örökös kisemmizésre, megaláztatásra. Megszületik bennük és elmélyül a kisebbrendűségi érzés, mintha ez védelem lehetne a hatalommal szemben. A székely pap nem tud ebbe beletörődni, népmentő terveket melenget, ezek hívják ki ellene a román elnyomás bosszúját, és majdnem a halálba kergetik. Ám ez a könyv mégsem gyűlöletre, hanem szeretetre tanít. Nyirő József elénk tárja a székely nép csalódások és megpróbáltatások ellenére is töretlen és törhetetlen hitét, amely a regény végén iskolaépítő kedvbe szökken, és biztosan mutatja az irányt a jövőbe.

Download 569 MB MP3/ZIP:

• http://data.hu/get/968684/nyiro_azennepem.z01.html
• http://data.hu/get/968788/nyiro_azennepem.z02.html
• http://data.hu/get/968898/nyiro_azennepem.z03.html
• http://data.hu/get/968919/nyiro_azennepem.z04.html
• http://data.hu/get/968979/nyiro_azennepem.z05.html
• http://data.hu/get/968551/nyiro_azennepem.zip.html

Wass Albert üzenete a Magyar Nemzetnek!

Az én demokráciám

Azt mondják, hogy egy demokratikus ország állampolgára vagyok. Van szavazati jogom, vannak különféle jogaim és kötelezettségeim. Mindezekkel egy számomra idegen állam ruházott fel, melyhez én nem lehetek lojális, hiszen egy másik nemzethez tartozok. Népem a magyar, kultúrám, hagyományaim, értékrendem, életszemléletem is magyar.
2010-et írunk épp, vannak országok, ahol háború folyik – sokszor harcmezőn, máshol csak interneten virtuálisan. Ilyen világ ez, és már nem is csodálkozok rajta. Többségében demokratikus országok határolják azt az államot is ahol élek, sőt a világ legtöbb országa mára már demokratikus országgá züllött.

A történelem folyamán számos rendszer váltotta egymást kezdve az isteni alapú teokratikus államformától el egészen a feudális társadalmakon a kapitalista-szocialista-demokratikus államformákig. A modern demokrácia már közel sem az, amit a görögök annak idején oly magas szinten műveltek. Akkor a nép uralmát értették a demokrácia alatt: a választójoggal rendelkező egyének beleszólhattak a vezetésbe szavazatuk által, képviselőket választottak, akik érdekeiket védték. Ma is mintha ilyesmi lenne. Illetve mégse. Ma már a szavazat nem sokat jelent. Az történik, aminek történnie kell, ma már mindent ki lehet forgatni, mindent megvásárolni, manapság minden az érdekek gyűrűjében vergődik.

Az én demokráciám nem ilyen. Én irtózom a demokráciától. És ilyenkor csak magamnak teszem fel a kérdést, hogy mi nem működik, mi a baj a híres-hírhedt népuralommal kapcsolatban. Talán az egész emberi társadalom rossz irányba indult el, olyan dolgok érdeklik, amik régen nem voltak az első helyen. A korai társadalmak embere a saját létfenntartását helyezte előtérbe, levadászta, begyűjtötte a napi élelmét, óvta családját, próbálta életét könnyebbé tenni. Hasonló egyedekkel közösségekbe tömörült, megpróbálta életkörnyezetét a számára legmegfelelőbben kialakítani. Ha érdekekkel ütközött, megvédte övéit, primitív háborúkat vívott. Az emberi társadalmak fejlettebb szintjén ugyanez volt tapasztalható, csak ott már városállamok, primitív államok, birodalmak érdekei ütköztek. Ma is ez van, nehogy azt higgye senki, hogy valamivel is fejlettebbek lennénk – csupán a módszerek és a célok változtak napjainkra. A középkor embere sokszor a vallást helyezte előtérbe: Isten országát építgette a saját földi léte helyett. A szent inkvizíció nevében boszorkányokat égettek, bort prédikáló papok háborúkat viseltek. Királyok uralkodtak, védték saját népük érdekét, még akkor is, ha őket nem választották, hanem örökségükbe beleszülettek.

Háború háborút követett, és lassan eljutottunk egy olyan „fejlett” szintre, amikor szinte mindent szabad. Ma már az információ szabadon áramlik, az ember saját életét is könnyebbé tette találmányai által. Ki tudja aknázni a természeti kincseket, tönkre tudja tenni néhány atomfegyverrel a saját világát is, ha úgy adódna. Mára már Isten se jelent sokat. Megjelent viszont egy új isten, amit szinte mindenki imád, ha akarja, ha nem. Mert nélküle a világ, már el se képzelhető. Ez a pénz.

A modern demokrácia már nem jelent egyebet, mint a pénz uralmát. A pénz nem egyéb, mint befolyás, hatalom, mások kizsákmányolása és nyomorba döntése. A pénz nevében születnek a döntések. A pénz az, ami uralkodik valakik helyett.

Az én demokráciám távol áll a pénz uralmától. Egy olyan világot szeretnék élni, ahol nem dönti el senki rólam, hogy én mennyit érek, mennyit fizetnek értem: mennyi az én pénzpiaci értékem. Engem pedig olyan értékek érdekelnek, amik nem mérhetőek pénzben: csend, harmónia, a természet zenéje, a szellemi értékeink, évezredes hagyományaink, múltunk.

Az én demokráciám egy csendes magányos demokrácia, ahol nem mondják meg nekem, hogy mi a feladatom, mikor van a határidő, hogy azt elvégezzem, és mennyi a jutalmam az elvégzett feladat függvényében. Mikor nem kell semmit eladnom azért, hogy élhessek. Főleg a becsületemet nem kell eladnom vagy csak kockára tennem.

Az ideális demokrácia számomra egy olyan emberi világot jelent, ahol békésen megférnek egymás mellett az emberek, senki nem vágyik a másikéra, nem akarja se jó se rossz értelemben a másikat felülmúlni. Nincsen háborúskodás. Ez messze nem az „élni és élni-hagyni”-elv kifordított változata. Az már a szabadelvűség mezsgyéjére való tévedést tételezné fel, ami ugyancsak egy ártalmas és kifordított világba vezet.

A demokráciát egy hasonlattal példáznám legszívesebben: a demokrácia olyan, mint egy erdei kicsi házikó. Van, akinek ez nyugalmat nyújt, van, aki nem elégszik meg vele, engedélyek alapján átépíti, kibővíti palotává, erődítménnyé változtatja. Ellenséges embereknek ismét szemet szúrhat: leégetik. A demokrácia olyan, mint egy ház: keret ahhoz, hogy az ember védettebben, boldogan élhessen saját világában. Az én demokráciám is egy ilyen erdei kicsi ház: körös-körül erdővel övezve, madárdallal, állatokkal, tiszta vizű hegyi kis patakokkal. Nem kívánom a mások több kilométerre eső – ugyancsak békés – házikóját, hiszen az enyém elegendő a magam és családom számára. Persze vannak, akik összevásárolnak több ilyen házikót, eladják-kiadják, pénzt keresnek rajta, amin újabb házakat vehetnek, azt újra kiadhatják és még több pénzt keresnek ezzel. Ez őket biztos boldoggá teszi.

Az én demokráciámban elegendő az az egyetlen ház, ami hozzám tartozik: amiben jól érzem magam. Ha az idő kárt tesz benne, kijavítom, hogy gyermekeim számára is otthont jelentsen majd.

Persze mindez csak gondolatban létezhet. Mivel emberek vagyunk, különbözünk, másképp gondolkodunk, más az értékrendünk, más valami jelent boldogságot. Ezért a demokrácia is egy nagyon tág fogalom, amibe sok minden belefér: van, akinek demokrácia az, hogy sok háza legyen, van, akinek az, hogy csak egy. Van, akit a madárdal tesz boldoggá, mást az, hogy embereket szenvedni lát. Van, aki a háborúban leli örömét, van, aki a békében. És mint már tudjuk, háború nem csak csatatereket folyhat.

Az én demokráciám egy csendes demokrácia. Nem veszem meg, amit rám akarnak tukmálni a házalók. Hagyom, hadd pukkadjanak meg, ha rájuk romlik a portékájuk. Nem veszem meg a legújabb mobiltelefont, ha egy régebbi változattal is érvényesülni tudok. Nem nézem meg a legújabb horrorfilmet, amit méregdrágán leforgattak, ha engem inkább a csend érdekel. És nem nézek a legújabb autó után sem, ami elrobog előttem, ha nekem egy séta sokkal nagyobb örömet okoz.

Az én demokráciám egy csendes demokrácia. Önmagam demokráciája. Demokratikus.

Csiki Árpád
A pályázatunkra beküldött írás.
Cím: palyazat@erdely.ma
Beküldési határidő: 2010. július 31.

Megjelent itt: erdely.ma

Székelyfőd