Piros-fekete, avagy múlt és jövő. Önarckép alter egoval.
Olvassátok Nyirő Az én népem könyvét:
"A szél fújja a fenyők haját, és borzolja a tollat a templom gerincére szállott varjún. A fekete, vedlett toronyban sejtelmesen sírnak az ércvirágok, a harangok. A templom hegyen van, és őrzi a kicsi falut. Az apró székely házak némák, mint az egymás mellé tett kicsi, fehér koporsók."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése