Új Eldorádó - Az arany átokká vált Verespatakon

EGY ARANYGYŰRŰ ELKÉSZÍTÉSE 20 TONNA BÁNYAHULLADÉKOT TERMEL...

Kocsis Tibor dokumentumfilmjének oldala ITT

Van egy meseszép falu.
Verespatak.
Sokszáz éves házak.
Földjükhöz, házaikhoz, templomukhoz, halottaikhoz ragaszkodó emberek.

A környező hegyek 300 tonna aranyat és ezüstöt rejtenek.
Egy kanadai cég, a Rosia Montana Gold Corporation aranybányát akar nyitni itt. Világszínvonalú technológia. Külszíni fejtés.
Az embereket új, modern házakba költöztetik. Régi házaikat le akarják rombolni.
Lesz arany. Lesz ezüst. Lesz Új Eldorádó. Az ajánlat csábító.
Lesz egy 800 hektáros cianidtározó is, 180 m magas gáttal.
Csak a meseszép falu, Verespatak tűnik el a föld színéről.

HÁTTÉR

A romániai Verespatakon Európa legnagyobb aranybányáját akarja megnyitni egy kanadai cég, a Rosia Montana Gold Corporation. A falvakat környező hegyeket 15 év alatt, naponta 20 tonna dinamittal eltüntetnék. Felépítenének egy 800 hektáros zagytározót a cianidos szennyvíznek. Négy falu lakosságának, 2000 embernek kellene elhagynia otthonát, földjét, templomait, temetőit, múltját. Verespatak, a legrégebbi romániai település (1872 éves) világörökség szintű műemlékei és régészeti kincsei elpusztulnának. A terep előkészítése, a házak megvásárlása és ledózerolása már megkezdődött, pedig a Rosia Montana Gold Corporation még nem kapta meg az engedélyt a román kormánytól tervei megvalósítására. Az emberek nagy része, maradni akar.
Ahogy ők fogalmaznak: "Inkább meghalunk, mint hogy elmenjünk innen."

KOCSIS TIBOR, RENDEZŐ

Négy év telt el azóta, hogy a Tiszát, a Romániából érkező cianid- szennyezés következtében csaknem végzetes ökológiai katasztrófa érte. Szennyezések mindig is voltak térségünkben - de a közvélemény és a sajtó csak akkor vesz róluk tudomást, ha szinte "csernobili méretű" a pusztítás. A Tisza vízgyűjtő területén, a Kárpát-medencében több tucat olyan "időzített bomba" ketyeg, amely bármelyik pillanatban okozhat olyan katasztrófát, mint a 2000-es tiszai volt. Ezeket filmezve 2002-ben eljutottam a romániai Verespatakra /Rosia Montana/, ahol épp Európa legnagyobb aranykészletét készülnek feltárni. A kanadai cég százszor nagyobb ülepítő medencét tervez építeni az arany kinyeréséhez használt ciánlúgos szennyvízének, mint amilyen a Tisza katasztrófáját okozta. Négy falu lakosságának kellene elhagynia otthonát. A falvakat környező hegyeket -15 év alatt naponta 20 tonna dinamittal- gyakorlatilag eltüntetnék. A ma mesébe illő völgyek holdbéli tájjá változnának.

A Rosia Montana Gold Corporation a házak egy részét már felvásárolta. Verespatak és a környező falvak lakosságának másik része azonban nem akarja szülőföldjét elhagyni.

Már a Tisza partján is ott álltam kamerámmal és fényképezőgépemmel, hogy rögzítsem azt a drámai helyzetet, amit a szennyezés okozott azon a vidéken a termőföldeken és a folyóvizekben. 1200 tonna hal pusztult el a Szamoson és a Tiszán, több száz elsősorban halászcsalád munkája, megélhetése került veszélybe. A természet csodájának köszönhetően a Tisza mára újraéledt. Ki tudja azonban, hogy az újabb fenyegető katasztrófáktól megmenekülnek-e vizeink, földjeink? Ha nem, a következmények beláthatatlanok.

A FALUBELIEK MONDTÁK

"Szinte hihetetlen, de a Gold Corporation a templomokat is meg akarja venni. és a temetőben minden halottnak ára van."
"Egy kanadai vállalat el akarja pusztítani azt, amit még Ceauşescu sem mert!"
"Felneveltük a gyerekeinket, és most jönnek a tolvaj kanadaiak, hogy kidobjanak a házainkból"
"Ne menjetek el most, amikor pénzt kapnátok! Majd elmentek ti egy fillér nélkül!"
"Az arany átokká vált számunkra!"
"Verespatakon nem hoznak létre semmi mást, csak ökológiai katasztrófát!"
"Ha Verespatakon mindaz megtörténik ami 2000-ben Nagybányán, a katasztrófa negyvenszer nagyobb lesz!"
"Egy nap arra ébredünk, hogy a szent templomunk egy cián-tó fenekén lesz."
"Verespatakon öt templom van és kilenc temető! Mit szólnának a halottak, hogy manapság markolókkal jönnek kiszedni a csontjaikat?!"
"A jegygyűrűmet sem viselem, mert meggyűlöltem az aranyat."
"Százezer munkahelyet létesítenek, de a rombolásért nem érdemes."
"Azért a haldokló Verespatakon vannak még esküvők is."
"700 gazdálkodó veszíti el a földjét."

VERESPATAK TÖRTÉNETE

Az Erdélyi Szigethegység déli részén található az Erdélyi Érchegység, a híres "aranysokszög", Aranyosbánya, Nagyság, Zalatna, Körösbánya és Abrudbánya által határolt 2500 km²-es területen. Jelentős arany-ezüst, réz, ólom-cink lelőhelyek találhatók itt.

A verespataki arany 16-17 karátos, világos színű, fajsúlya tiszta állapotban 19.0. Szép kristályalakjáról híres.

A Hérodotosz görög történetíró által említett agathürszoszok - Erdély elsőként ismert népe - is bányásztak itt aranyat, Kr. e. 550–450 között. Ezt folytatták a dákok, majd a rómaiak, Verespatakon (Alburnus Maior), Abrudbányán (Abrutus) és Zalatnán (Ampelum).

Erről tanúskodik az a 25 viasztábla, amelyekre Verespatakon bukkantak rá 1786 és 1855 között. A viasszal bevont, eredetileg kettesével, hármasával egymáshoz kapcsolt fatáblákon adásvételi szerződéseket és egyéb jogi ügyleteket rögzítettek. A táblákat keltezéssel is ellátták, így megállapítható, hogy 131–167-ből származnak, és az 167-ben kitört markomann háború idején rejtették el őket Alburnus Maior bányatelepülés lakosai. Az öt, esetenként hét tanúval és pecsétjükkel hitelesített szerződések elnevezése a középkorban is alkalmazott gyakorlat alapján hétpecsétes titokként vonult be szólásaink közé.

A római állam a bányászati szakembereket, de a bányászokat is Dalmáciából hozatta. Az illírek törzséből való piruszták bérmunkában dolgoztak itt. Vésővel, ékkel és kalapáccsal haladtak előre az aranytelér nyomában. A fejtés a Kirnik, Orlea és a Várhegy (Cetate) sziklái között zajlott. Utóbbit Jókai Mór is megcsodálhatta erdélyi utazása során. Itt készült Neuhauser Ferenc "A Csetátye" című festménye, amely a budapesti Szépművészeti Múzeumban található. A Cetate, azaz a Várhegy 1970-ben semmisült meg a jelenlegi aranybánya megnyitásakor, addig védett természeti értéknek számított, ugyanúgy, mint 2004-ig a Kirnik hegy. 2002-ben a Kirnikben francia régészek 7 km-es római kori tárnarendszert fedeztek fel, sziklába faragott 120 lépcsős tárnával, amely 30-40 métert lejt a hegy gyomra felé, s amelynek bejáratát visszavonulásukkor a rómaiak betömték, így abban a 2. század óta senki nem járt. A tárnában a római kori aranybányászat egyedi tárgyi és egyéb emlékei bukkantak fel: lámpatartók, csatornarendszer, római kézlenyomat.

Az arany- és ezüstbányászatnak a magyar királyság idején is fontos szerepe volt. A törvények értelmében, az ásványi kincseket rejtő földesúri birtokot a király pénzért bármikor megvásárolhatta, esetleg más birtokra cserélhette. Ez sértette a magán (földesúri) érdekeket. Így, ha tehették, eltitkolták az érctelepeket, ami a bányaművelők számának megfogyatkozásához, a kitermelt arany, ezüst mennyiségének megcsappanásához vezetett.

Az áldatlan állapoton Károly Róbert segített. 1327-ben a bányászat fellendítése érdekében elrendelte: ha magánbirtokon tárnak fel bányát, a birtok a régi tulajdonosé marad, és az érctermelésből a királyi urbura (adó) egyharmada is neki jutott. E sikeres intézkedésnek köszönhetően a XIV. század második negyedében a magyarországi bányákból került ki az egész Európában bányászott arany több mint háromnegyed része, utólagos számítások szerint 2000–2500 kg.

1746-ban, hosszú szünet után, a Magyar Királyság megindította az arany kitermelését, részben az elhagyott római bányajáratok felújításával és új aknák nyitásával, részben az aranymosás fellendítésével. A korabeli törvények szerint bárki, bárhol bányászhatott nemesfémet, rezet, vasat, de csakis királyi fennhatóság alatt.

Később már az igazi hasznot az arany és ezüst forgalomba hozatalának előjoga jelentette.
A bányavárosokban királyi finomító házak működtek, ahová mindenki köteles volt a nyers aranyat, ezüstöt finomítás és hitelesítés végett beszolgáltatni, s cserébe törvényesen megállapított árfolyamon új, királyi pénzt kapott.

TÉNYEK

1932-ben 130 kilogram arany és 38 kilogram ezüst került ki Verespatak bányáiból. A XX. század elején Verespatak volt a hagyományos, vízzel hajtott aranykőzet-törők jellegzetes helye. A verespataki lelőhelyen becslések szerint 10,6 millió uncia arany található, amelynek értéke a jelenlegi árfolyamon mintegy 3 milliárd dollár.

A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC), amely 80%-ban a kanadai székhelyű Gabriel Resources tulajdonában van, Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányáját akarja létrehozni a romániai Verespatakon.

Az aranybánya megépítéséhez több mint kétezer embert kellene kitelepíteni, házaikat, templomaikat le kellene rombolni, a több évszázados temetőt el kellene költöztetni.

A bánya létrehozásával egyedülálló, kétezer éves régészeti értékeket semmisítenének meg.

Az óriási beruházást mindössze 15 évre tervezik, ennél hosszabb ideig munkahelyeket sem biztosítana, a bánya lezárta után viszont örökre megmaradna a környezeti pusztítás. Hogy mi lesz tíz-tizenöt év múlva, az arany kitermelése után, az a Gold Corporationt nem érdekli.

Három falut kellene elpusztítani, hogy a cég megszerezhesse a hőn áhított profitot.

A terv, környezeti kockázatai mellett kilencszáz lakóházat tüntetne el, kétezer lakost tenne földönfutóvá, továbbá négy egyház kilenc templomát és hét temetőjét semmisítené meg. 331 ház már a Gold Corporation tulajdona, ezeket táblákkal jelölik, míg 644 ház egyelőre még a falubelieké maradt.

2000-ben Virgil Narita (Verespatak akkori polgármester-jelöltje, ma polgármestere) egyetlen üzenettel kampányolt: „Ha megválasztanak, három napon belül kiebrudalom az RMGC-t Verespatakról". Az emberek több mint 80 százaléka szavazott rá. De a megválasztása után két héttel már más húrokat pengetett: a céggel való együttműködésről beszélt. Azóta ő lett az RMGC legjobb barátja Verespatakon: eladta vagy a cég rendelkezésére bocsátotta az önkormányzati ingatlanokat – a művelődési központból lett például az RMGC Információs Központja... Az ő műve az is, hogy az általános településrendezési tervben Verespatakot mono-indusztriális zónává nyilvánították. Azóta semmilyen tevékenység nem kaphat engedélyt, ami összeférhetetlen a bányaprojekttel; nem nyithatsz boltot a saját udvarodban, nem fogadhatsz turistákat...

A bányászati projekt "tervezett kitelepítési programja" ellentmond az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8-as számú bekezdésének, holott az egyezményt Románia már ratifikálta.

Az érintett zónából eddig a lakosság 45 százaléka költözött ki.

A környezetvédő szervezetek legfőképpen a két gyönyörű völgy elpusztítása, a naponta 20 tonna dinamit és 40 tonna cianid felhasználása ellen harcolnak.

2004. július 17-én reggel fél 9-kor négy romániai hegymászóból álló csapat érte el Európa legmagasabb hegycsúcsát. A francia-olasz határon elhelyezkedő 4807 méter magas csúcson kifeszítettek egy „Mentsük meg Verespatakot!" feliratú transzparenst, ezzel is kifejezve, hogy támogatják a kanadai tulajdonú aranybánya létrehozása elleni kampányt.

Az OTV vezető román tévécsatornán meghirdetett szavazáson a telefonálók 95 százaléka fejezte ki a Gabriel Resouces tervével szembeni tiltakozását. 23 ezer aláírást sikerült összegyűjteniük a verespataki aranybánya-projekt ellen.