Zetelaka országos bajnok

Az elmúlt hétvégén a Bihar megyei Vársonkolyoson rendezték a vidéki általános iskolák kézilabda-bajnokságának országos döntőjét. A megmérettetésen hét megye legjobbja vett részt, Hargita megyét a zetelaki Dr. P. Boros Fortunát elméleti középiskola csapata képviselte.

A Tamás Zoltán által irányított gárda meggyőző fölénnyel, mindenkit maga mögé utasítva végzett az első helyen. Egy kivételével az együttes összes tagja hetedikes, így valós esélyekkel indulnak a jövő évi kiírásban is.

Az eredményeik a csoportban: 20–6 Dâmboviţa megye gárdájával, 26–10 Mehedinţi megyével, az elődöntőben 26–6 Beszterce megyével, a döntőben pedig 25–10 Neamţ megye csapatával.



Az aranyérmes csapat tagjai: Szabó Szilvia (a torna legjobb játékosa, gólkirálya), Sándor Aliz, Benedek Edina, Bíró Melinda (legjobb kapus), Kalapács Kinga, Lukács Erika, Nagy Erika, Péter Szidónia, Simma Andrea, Simma Noémi, Bálint Kriszta, Sándor Anita. Felkészítő tanár: Tamás Zoltán. Igazgató: Ilyés András.

Forrás: szekelyhon.ro

Fába rótták...

"Vándor ne feledd, hogy e föld székely volt, és örökre székely is marad!"

"Béke és csend: harmónia..."

Határkerülés

Márai Sándor: Ég és Föld

Márai Sándor: Ég és Föld
Előadó Bozó Andrea, Lukács Sándor
Formátum mp3
Téma Elmélkedés, Lélek, Pszichológia

"Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen." A nagy elbeszélő annak adja bizonyságát ebben a kötetben, hogy a rövid írásoknak is mestere. Márai mindig, figyelt, megfigyelt, szemlélődött. Elmondja nekünk véleményét a szerelemről és barátságról, életről, öregségről és elmúlásról. Vallomások ezek művészetről és irodalomról, az írásról, életéről, egy életről könyvek között. Már érezhető egyfajta írói rezignáció, elfordulás a közélettől, befelé fordulás. Ugyanakkor e mesteri miniatúrákban is rácsodálkozhatunk az érzelmeknek és intellektusnak a nagysikerű elbeszélésekből már ismert oly utánozhatatlan egyensúlyára.

Márai Sándor
(1900-1989) Sem életében, sem halála óta senki se vitatta, hogy a mi évszázadunk magyar irodalmának egyik legjelentékenyebb alakja. Akik nem kedvelték, azok is elismerték művészi értékét, gondolatgazdagságát, műveinek hatását az olvasók sokaságára. Amikor a harmincas évek elején máris sikeres regényíróként foglalja el helyét az irodalmi életben és az újságírásban, a különböző árnyalatú jobboldaliak felettébb idegenkednek egyértelmű liberalizmusa, demokratizmusa miatt. Idegenkednek, olykor háborognak is, de olvassák, gyönyörködnek benne (szándékuk ellenére), vitatkoznak is vele, főleg publicisztikájával. Mert mindig érdekes, amit ír, mert stílusa elegánsan magas színvonalú írásművészet. Mert felizgatja azokat is, akik egyetértenek vele, azokat is, akik politikailag egyenest ellenségüknek tartják.

Amikor pedig 1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a kultúrpolitikai fordulatot, önkéntes száműzetésbe megy. Külföldön kelt és megjelent könyveit illegálisan hozzák haza az odakint járók, terjednek az olvasók között, az irodalom értői magánkörökben beszélnek róluk. Később hazahívják, de ő csökönyösen ellenáll. Nem harcias szellem ő, de nem is békülékeny, hanem konok, aki törhetetlenül hűséges eszményeihez. Így él, egyre magányosabb lélekkel a messze
idegenben, egyre magányosabban a múló évek terhével. Már elérkezett a 89-ik életéve közeledik a 90. Elege van mindenből, nincs további tartalma számára a létnek. Annak idején elment, mert nem volt már itthon, amiért érdemes élni. Most már sehol a világban nem észlelt olyasmit, ami miatt érdemes élni. Ilyenkor okosabb önként menni. Egy biztos kézzel tartott pisztoly egyetlen lövésével be lehet fejezni. Ezzel a fölényes gesztussal lépett át a nyilvánvaló, a megjósolható halhatatlanságba. Azóta itthon megint a legolvasottabb íróink közé tartozik.

ITT és ITT megtalálod. Köszönet érte Jencuskának.

Bocskai Színpad: 1945 óta betiltott versek

1 Hiszekegy
2 Csurka István-Köszöntő
3 Győri Béla konferálása
4 Reményik Sándor-Gyűrűt készíttetek
5 Juhász Gyula-Trianon
6 Bornemissza Péter-Siralmas énnéköm
7 Tóth Árpád-Szent nyomorék riadj
8 Reményik Sándor-Eredj ha tudsz
9 Wass Albert-Ki a magyar
10 Wass Albert-Üzenet haza
11 Juhász Gyula-Testamentum
12 Tamási Áron hangfelvétele
13 Reményik Sándor-Szól a cenzor
14 Wass Albert-Erdély magyarjaihoz
15 Dsida Jenő-Psalmus Hungaricus

mp3 160-320kb/s

ITT megtalálod. Köszönet érte Jencuskának.

Privát Rocktörténet - Ossian

"Non recuso laborem!" - Nem vetem meg a munkát

Úz Bence (1938)

Úz Bence
(1938)

Az újságkiadás mindig és mindenhol engedélyhez kötött. Bágyoni László a kis székely faluban figyelmen kívül hagyta ezt. Amikor rájönnek, menekülni kényszerül. Felmegy a hegyekbe, ahol Úz Bencénél talál menedéket. Moduván jegyző lánya, Leticia egy vadásztársasággal szintén a hegyekbe megy fel, ahol találkozik Bágyonival, ami persze nem nagyon tetszik a vőlegényének, Jonescunak, mert mindenkiben vetélytársat lát. Leticia számára a kirándulás emiatt nem igazán jól sikerül, de Uz Bencének szerencsére igen, mert a vadászat némi pénzhez juttatta. Menten el is indul, hogy megkeresse és végre-valahára feleségül vehesse régi szerelmét, Julist.

Nyelv: magyar
Stílus: vígjáték
Hossz: 73 perc
Méret: 600 MB

Interneten talált link a letöltéshez:

    http://rapidshare.com/files/270662730/Uz_Bence.part1.rar
    http://rapidshare.com/files/270662731/Uz_Bence.part2.rar
    http://rapidshare.com/files/270662681/Uz_Bence.part3.rar
    http://rapidshare.com/files/270662754/Uz_Bence.part4.rar
    http://rapidshare.com/files/270662906/Uz_Bence.part5.rar
    http://rapidshare.com/files/270662970/Uz_Bence.part6.rar
    http://rapidshare.com/files/270662475/Uz_Bence.part7.rar

Kulcs:

dungeon-team.com

És egy kis részlet a juhtubon tőlem:

WASS Albert : Előhang

Albert bátyánk - Jándék Babámtól - (a faragás egyedi darab)

Előhang

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: Varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

Szentgotthárd, 1926. november 14.