Márai Sándor: Ég és Föld

Márai Sándor: Ég és Föld
Előadó Bozó Andrea, Lukács Sándor
Formátum mp3
Téma Elmélkedés, Lélek, Pszichológia

"Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen." A nagy elbeszélő annak adja bizonyságát ebben a kötetben, hogy a rövid írásoknak is mestere. Márai mindig, figyelt, megfigyelt, szemlélődött. Elmondja nekünk véleményét a szerelemről és barátságról, életről, öregségről és elmúlásról. Vallomások ezek művészetről és irodalomról, az írásról, életéről, egy életről könyvek között. Már érezhető egyfajta írói rezignáció, elfordulás a közélettől, befelé fordulás. Ugyanakkor e mesteri miniatúrákban is rácsodálkozhatunk az érzelmeknek és intellektusnak a nagysikerű elbeszélésekből már ismert oly utánozhatatlan egyensúlyára.

Márai Sándor
(1900-1989) Sem életében, sem halála óta senki se vitatta, hogy a mi évszázadunk magyar irodalmának egyik legjelentékenyebb alakja. Akik nem kedvelték, azok is elismerték művészi értékét, gondolatgazdagságát, műveinek hatását az olvasók sokaságára. Amikor a harmincas évek elején máris sikeres regényíróként foglalja el helyét az irodalmi életben és az újságírásban, a különböző árnyalatú jobboldaliak felettébb idegenkednek egyértelmű liberalizmusa, demokratizmusa miatt. Idegenkednek, olykor háborognak is, de olvassák, gyönyörködnek benne (szándékuk ellenére), vitatkoznak is vele, főleg publicisztikájával. Mert mindig érdekes, amit ír, mert stílusa elegánsan magas színvonalú írásművészet. Mert felizgatja azokat is, akik egyetértenek vele, azokat is, akik politikailag egyenest ellenségüknek tartják.

Amikor pedig 1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a kultúrpolitikai fordulatot, önkéntes száműzetésbe megy. Külföldön kelt és megjelent könyveit illegálisan hozzák haza az odakint járók, terjednek az olvasók között, az irodalom értői magánkörökben beszélnek róluk. Később hazahívják, de ő csökönyösen ellenáll. Nem harcias szellem ő, de nem is békülékeny, hanem konok, aki törhetetlenül hűséges eszményeihez. Így él, egyre magányosabb lélekkel a messze
idegenben, egyre magányosabban a múló évek terhével. Már elérkezett a 89-ik életéve közeledik a 90. Elege van mindenből, nincs további tartalma számára a létnek. Annak idején elment, mert nem volt már itthon, amiért érdemes élni. Most már sehol a világban nem észlelt olyasmit, ami miatt érdemes élni. Ilyenkor okosabb önként menni. Egy biztos kézzel tartott pisztoly egyetlen lövésével be lehet fejezni. Ezzel a fölényes gesztussal lépett át a nyilvánvaló, a megjósolható halhatatlanságba. Azóta itthon megint a legolvasottabb íróink közé tartozik.

ITT és ITT megtalálod. Köszönet érte Jencuskának.