Legyen a csíkszentléleki hárs az Év Fája Európában!

Szavazzunk mindannyian, hogy a csíkszentléleki hárs legyen az Év Fája. Szavazni ITT tudsz.

Az 500 éves hársfa Hargita megye Csíkszentlélek nevű falujában, a Bocskorok hegye lábainál nő. A fáról – amely kb. 20 méter magas, törzsének átmérője pedig 390 cm – keveset tudunk, de valószínűleg a 16. század elején ültethették.

A fa törzsét farönkökkel vették körbe, mivel ezen a helyen beszélték meg az emberek a falu legfontosabb ügyeit. Ez a hagyomány még ma is él, annyi különbséggel, hogy a rönköket fából készült padokra cserélték. A hársfa számos tragikus eseménynek volt tanúja mind az elmúlt évszázadokban, mind napjainkban: a fa és a templom közelében elhelyezkedő Bánát-völgyi falut 1661-ben megsemmisítette a tatárok támadása, majd néhány évtizeddel ezután a tatárok ismét visszatértek, ám ezúttal a fa és a falu nem szenvedtek károsodást. A legenda szerint az ellenséggel végzett az általa kilőtt, visszapattanó lövedék.

A faluban található egy emlékmű, ami a tatárok támadását örökíti meg. Az emlékmű tetején egy kereszt látható, mely a templomot díszítette addig, míg az nem rendelkezett toronnyal. Amikor a templom felépült, a keresztet áthelyezték az emlékműre, mely ezzel pogányból keresztény szimbólummá változott. A hársfa a mai napig őrzi az 1806-ban végső formáját elnyerő templomot. Írott dokumentumok szerint a fa több, a falut érő katasztrófát is túlélt: 1717-ben hosszú, 17 hónapig tartó szárazság kezdődött, amikor nem esett eső, a nap pedig forrón sütött; a források és a folyók kiszáradtak, az emberek kénytelenek voltak elhagyni a falut. Minden elszáradt- a fát kivéve, mely ekkor már valószínűleg mélyen gyökeret eresztett a földben. 1854-ben és 1871-ben jégverés pusztított, mely az összes terményt elpusztította és a templomot és környezetét is megrongálta. A fa azonban ezt is túlélte. A helyi emberek úgy hiszik, hogy a hársfát szerencsés helyre ültették, mivel túlélt hosszú ideig tartó szárazságot, jégverést, tűzvészt és 1864-ben árvizeket is. A fa a falu jelképévé vált és a lakosoké mellett a helyi hatóságok tiszteletét is elnyerte, aminek eredményeképpen 1992-ben védett természeti értékké nyilvánították. Ezen védelemnek és tiszteletnek köszönhetően lehetséges, hogy a fa még sokáig vigyáz majd a templomra és a falura.

Darvas István (Zöld Székelyföld Egyesület)