2009. március 12., csütörtök

Wass Albert: Záróvers

Hajótörött vagyok a tengeren.
Palackomat a tengerbe vetem.
Belesóhajtottam a sorsomat,
félelmemet és sok bús gondomat.

S most száz pecséttel elzárt bánatom
a hullámok kedvének átadom.
Merül, örökre tán, a mélybe le
s aranyhalacskák játszanak vele.

De lehet, hogy még perce jő neki,
s egy bús hullám majd egyszer fölveti.
S kidobja egy kéz – tán az istené –
egy gondtalan kor lábai elé.

Borzadtan olvassák, kik rátalálnak
és úgy suttogják döbbenve, egymásnak.
"Valahol szörnyű vihar lehetett...
S a viharban egy nemzet elveszett...!"



Itt a videó:

http://www.youtube.com/watch?v=OfRyc56ek9A&eurl=http://www.mommo.hu/media/Kalapacs_-_Wass_Albert_Zarovers

1 megjegyzés:

  1. Wass Albert siratója

    Tíz éve már, hogy elmentél,
    s Erdély még mindig nem szabad.
    Az csak üröm az ürömben,
    hogy Magyarország sem szabadabb.

    Ugyanaz lett minden népnek
    a bilincse az Ég alatt,
    s egyforma a sírásuk is,
    bár egyik-másik hangosabb.

    A nagy romlás nem keletről jött,
    hanem – jól mondtad –, nyugatról,
    hol az ördög sosem alszik,
    csak néhanapján bóbiskol.

    Hol uzsorára adnak s vesznek
    népeket és országokat,
    hol fitymálva törölnek el
    ezeréves határokat.

    Szakadatlan buzgalommal
    ácsolják a kereszteket,
    s abban ma is biztos lehetsz
    hogy minket ki nem felejtenek.

    Mindent, ami fény, s aki jó
    folyton megfeszítenek,
    s prófétákat kiváltképpen
    még holtukban is fenyítenek.

    De akad még vas a földön
    mit meg nem ehet a rozsda
    Isten-adta áldás köztünk,
    kard is, kasza is, égi forma.

    És egyszer fordul a kocka:
    ami fent volt, az kerül le.
    Utolsókból majd elsők lesznek
    s mi visszajövünk új derűre.

    Lucc Jóska

    2008 szeptember 11.

    VálaszTörlés