Hajótörött vagyok a tengeren.
Palackomat a tengerbe vetem.
Belesóhajtottam a sorsomat,
félelmemet és sok bús gondomat.
S most száz pecséttel elzárt bánatom
a hullámok kedvének átadom.
Merül, örökre tán, a mélybe le
s aranyhalacskák játszanak vele.
De lehet, hogy még perce jő neki,
s egy bús hullám majd egyszer fölveti.
S kidobja egy kéz – tán az istené –
egy gondtalan kor lábai elé.
Borzadtan olvassák, kik rátalálnak
és úgy suttogják döbbenve, egymásnak.
"Valahol szörnyű vihar lehetett...
S a viharban egy nemzet elveszett...!"
Itt a videó:
http://www.youtube.com/watch?v=OfRyc56ek9A&eurl=http://www.mommo.hu/media/Kalapacs_-_Wass_Albert_Zarovers
Kereszthegy
9 éve
Wass Albert siratója
VálaszTörlésTíz éve már, hogy elmentél,
s Erdély még mindig nem szabad.
Az csak üröm az ürömben,
hogy Magyarország sem szabadabb.
Ugyanaz lett minden népnek
a bilincse az Ég alatt,
s egyforma a sírásuk is,
bár egyik-másik hangosabb.
A nagy romlás nem keletről jött,
hanem – jól mondtad –, nyugatról,
hol az ördög sosem alszik,
csak néhanapján bóbiskol.
Hol uzsorára adnak s vesznek
népeket és országokat,
hol fitymálva törölnek el
ezeréves határokat.
Szakadatlan buzgalommal
ácsolják a kereszteket,
s abban ma is biztos lehetsz
hogy minket ki nem felejtenek.
Mindent, ami fény, s aki jó
folyton megfeszítenek,
s prófétákat kiváltképpen
még holtukban is fenyítenek.
De akad még vas a földön
mit meg nem ehet a rozsda
Isten-adta áldás köztünk,
kard is, kasza is, égi forma.
És egyszer fordul a kocka:
ami fent volt, az kerül le.
Utolsókból majd elsők lesznek
s mi visszajövünk új derűre.
Lucc Jóska
2008 szeptember 11.
Gyönyörű
VálaszTörlés