„Nyilvánvaló, hogy ahol van egy kicsi kapu, ott egy kicsi élet is van mögötte; s az is természetes, hogy dúlásos időkben jobb a kicsi kapu a nagynál, hiszen azon rossz szándékkal béjutni mégis bajosabb.” (Tamási Áron)
Ha legbelül egy szikrányit sem ver hevesebben a szívetek, mikor azt halljátok, anyaföld, adjátok el őseitektől örökölt földjeiteket! Ha fennséges fenyveseink felemelő látványa nem nyűgöz le a székely bérceken, váljatok meg tömött, mélyzöld erdeitektől! Ha árván porladozó, ősi hajlékaink mellett járkálván, sohasem szorongatja fájó érzés lelkeiteket, kótyavetyéljétek el a szüleitektől örökölt belsőséget!
Miután meggyőződtetek róla, hogy máshol is vannak anyaföldek, fenyvesek, szülői házak és ezekhez tartozó, gyepes családi kertek, többé sohase keseregjetek ezek felett! Arra törekedjetek, hogy minél gyorsabban adjatok túl ezeken a felesleges örökségeken! Egy pillanatig se érdekeljen az, hogy melyik idegen nemzet, melyik rátok szaporított vagy rátok szaporodott népcsoport vásárolja fel nyomulva, buzgón ezeket.
Mindezek során végig ügyeljetek, sose kerítsenek hatalmukba felesleges, túlcsorgó érzések! Ne törődjetek azokkal az élhetetlen álmodozókkal, akik megpróbálnak eltántorítani benneteket! Ne figyeljetek egy percig sem rájuk, összezavarhatják új érzelmeiteket! Búsmagyar szólamaikkal arra próbálnak majd buzdítani, hogy becsüljétek meg azt, amit évszázadok során őseitek megőriztek, majd hátrahagytak nektek.
Addig kótyavetyéljetek, ameddig lehet! Ne várjátok ki, hogy darabonként hordják szét azokat a vásott eszközöket, ódon bútorokat vagy népies tárgyakat, amiket úgysem szeretnek már egyesek közületek. Amik ettől arrafelé árulkodó bajt hoznak rátok, és azokra, akik ezeket használva, nevetség tárgyává válnak. Mert ócskák, maradiak, nagy magyarok és nagy székelyek lesznek a modernek és a benyomuló idegenszívűek szemében.
Higgyétek el, ha mindenen, ami még őseitekre emlékeztet, gátlástalanul túladtok, szebb lesz az életetek. Igaz, a legelső lépések nehezek lesznek. Attól a pillanattól azonban, mihelyt minden tárgyi bizonyítéktól, (amely többszörösen bűnös magyarságotokat a többségi nemzet eszébe juttathatja) megszabadultok, minden csatát megnyertek. Szolga-véreitek és a felettetek uralkodó nemzetek pereputtyai többé nem mondhatják rátok, hogy magyarkodtok.
Ezek után már csak néhány apróságot kell majd elintéznetek. Kínosan ügyeljetek arra, hogy mindig mindenhol az uralkodó nemzet nyelvén szólaljatok meg leghamarabb. Legjobb, ha egy tökéletesen elsajátított többségi tájszólást használtok fel erre. A következő lépés: öltözködésetek, zenei ízlésetek, székely-magyar szokásaitok megváltoztatása legyen. Ajánlom nektek, hogy valahányszor az új, idegen templom előtt haladtok el, sűrűn vessétek a keresztet. Az eredmény nem maradhat el.
Ha ősi örökségeiteket, édes anyanyelveteket és magyar lelketeket már elkótyavetyéltétek, hirtelen egyszerűbb lesz minden. Ezek után immár arra kell csak hűséges kollaboránsként ügyelnetek, hogy időnként jót üssetek azokon, akik mégis megmaradnak magyarnak. Akik nem hódolnak be sohasem.
Kótyavetyétek boldoggá tesz benneteket.
És az utánatok (ugyancsak előnyökért) hajlongó korcs nemzedéket.
Csíki Sándor
Megjelenés előtt a Polgári Életben
(erdely.ma)
Ha legbelül egy szikrányit sem ver hevesebben a szívetek, mikor azt halljátok, anyaföld, adjátok el őseitektől örökölt földjeiteket! Ha fennséges fenyveseink felemelő látványa nem nyűgöz le a székely bérceken, váljatok meg tömött, mélyzöld erdeitektől! Ha árván porladozó, ősi hajlékaink mellett járkálván, sohasem szorongatja fájó érzés lelkeiteket, kótyavetyéljétek el a szüleitektől örökölt belsőséget!
Miután meggyőződtetek róla, hogy máshol is vannak anyaföldek, fenyvesek, szülői házak és ezekhez tartozó, gyepes családi kertek, többé sohase keseregjetek ezek felett! Arra törekedjetek, hogy minél gyorsabban adjatok túl ezeken a felesleges örökségeken! Egy pillanatig se érdekeljen az, hogy melyik idegen nemzet, melyik rátok szaporított vagy rátok szaporodott népcsoport vásárolja fel nyomulva, buzgón ezeket.
Mindezek során végig ügyeljetek, sose kerítsenek hatalmukba felesleges, túlcsorgó érzések! Ne törődjetek azokkal az élhetetlen álmodozókkal, akik megpróbálnak eltántorítani benneteket! Ne figyeljetek egy percig sem rájuk, összezavarhatják új érzelmeiteket! Búsmagyar szólamaikkal arra próbálnak majd buzdítani, hogy becsüljétek meg azt, amit évszázadok során őseitek megőriztek, majd hátrahagytak nektek.
Addig kótyavetyéljetek, ameddig lehet! Ne várjátok ki, hogy darabonként hordják szét azokat a vásott eszközöket, ódon bútorokat vagy népies tárgyakat, amiket úgysem szeretnek már egyesek közületek. Amik ettől arrafelé árulkodó bajt hoznak rátok, és azokra, akik ezeket használva, nevetség tárgyává válnak. Mert ócskák, maradiak, nagy magyarok és nagy székelyek lesznek a modernek és a benyomuló idegenszívűek szemében.
Higgyétek el, ha mindenen, ami még őseitekre emlékeztet, gátlástalanul túladtok, szebb lesz az életetek. Igaz, a legelső lépések nehezek lesznek. Attól a pillanattól azonban, mihelyt minden tárgyi bizonyítéktól, (amely többszörösen bűnös magyarságotokat a többségi nemzet eszébe juttathatja) megszabadultok, minden csatát megnyertek. Szolga-véreitek és a felettetek uralkodó nemzetek pereputtyai többé nem mondhatják rátok, hogy magyarkodtok.
Ezek után már csak néhány apróságot kell majd elintéznetek. Kínosan ügyeljetek arra, hogy mindig mindenhol az uralkodó nemzet nyelvén szólaljatok meg leghamarabb. Legjobb, ha egy tökéletesen elsajátított többségi tájszólást használtok fel erre. A következő lépés: öltözködésetek, zenei ízlésetek, székely-magyar szokásaitok megváltoztatása legyen. Ajánlom nektek, hogy valahányszor az új, idegen templom előtt haladtok el, sűrűn vessétek a keresztet. Az eredmény nem maradhat el.
Ha ősi örökségeiteket, édes anyanyelveteket és magyar lelketeket már elkótyavetyéltétek, hirtelen egyszerűbb lesz minden. Ezek után immár arra kell csak hűséges kollaboránsként ügyelnetek, hogy időnként jót üssetek azokon, akik mégis megmaradnak magyarnak. Akik nem hódolnak be sohasem.
Kótyavetyétek boldoggá tesz benneteket.
És az utánatok (ugyancsak előnyökért) hajlongó korcs nemzedéket.
Csíki Sándor
Megjelenés előtt a Polgári Életben
(erdely.ma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése