Anonymus, vagy Bele Regis Notarius (Béla király Névtelen Jegyzője; kb. a 12. század vége – 13. század eleje), az egyik magyar király jegyzője és krónikása (feltehetően III. Béláé, de minthogy pontos születési évét nem ismerjük, nem lehetünk bizonyosak benne). Keveset tudunk róla; latinizált nevének kezdőbetűje mindenesetre P-vel kezdődik, mert magát csak „P. mester”-ként jelölte („P. dictus magister”, az általános filológiai értelmezés szerint „a mesternek mondott P”).
Műve a Gesta Hungarorum - A magyarok tettei.
Elolvasható és letölthető ITT.
Sajnos manapság, mint egyfajta viccre, úgy tekintenek erre az igenis csodálatos műre. Mivel a benne foglaltak a külföldi és főleg német történetírással nem nagyon egyeztethetőek össze, igyekeznek tudósaink mellőzni. Pedig világosan meg van írva benne a magyarok dicső történelme: szkíták, hunok, avarok, magyarok...
Ez a szemlélet végigkísérte a magyar szellemiséget mind a Habsburg elnyomásig. Külföldi, megbízott tudósok ekkor politikai indíttatásra kitaláltak egy egyszerűen emészthető elméletet, hogy a magyar nép valamiféle gyűjtögető életmódot folytató, medvekultuszt tisztelő távoli népekkel lenne rokon. Találtak pár szavat, amit nagy nehezen egyeztetni lehetett. Ugyanígy lehet persze minden nyelvvel egyeztetni szavakat. És a nyelv alapján történő beazonosítás korántsem lehetséges. Ideje lenne az iskolákban nem hülyeségeket tanítani: finnugorizmus stb.
A magyarok a Kárpát-medence ősnépe, történelme tele dícső tettekkel, nagy alakokkal... Erre minden magyar büszke lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése