Azért, hogy itt a tél
Sokáig elhenyél,
S még távozóban is mindegyre visszamordul:
Sebaj - képzeletem
Átcsap a hegyeken,
S télen is nyárra lel a havas ormokon túl!
Fa, melyet rút rögök
Nehézkes nyüge köt,
Nyújtóznám: s földre csüng terhétől koronám is.
De álmomban velem
Yacht ring a tengeren,
S száz szépséggel itat India, Róma, Párizs!
Ha meg sújtott fajom
Végzetét fájlalom,
S búm testvérbút eseng - olyankor villanatra:
Látok sok nagyranőtt,
Búsongó finn fenyőt,
S Küküllőnkböl felémzúg, harsog az Imatra -
(sz. 1883, Székelyudvarhely-megh. 1964) erdélyi költő, de a költészeti életben jobbára csak verseivel van jelen. 1918-ban, vármegyei tisztviselőként hűségesküt kellene tennie a román államnak, amit megtagad, ezért állását veszti. 1944-ig a Székely Közélet c. lapot szerkeszti. Verseivel megnyeri a Helikon nagydíját is. Bensőséges barátság fűzi a nagy erdélyi festő, az irodalmi élet egész galériájának portréját felvonultató zsögödi Nagy Imréhez, több versét a mester egy-egy festménye ihleti. Ugyanígy, Tompa jótékony hatással volt - klasszikus hangvételét megőrizve - a későbbi erdélyi poétákra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése